Akik az arcukat festik, mások haját fordítják maguk hajává, hajuk színét mérgekkel is megszőkítik, hamis ékszereket tudva viselnek, mért éppen az igazságot ne festenék, fordítanák, hamisítanák?
Minden női hazugságban van egy szemernyi igazság. Ez az ő hazugságuknak erkölcsi alapja. Épp ezért veszedelmes. A valóság egy csonka földdarabján vetik meg lábukat, s oly meggyőződéssel, elszántsággal, jóhiszemű hévvel tudják védeni hazugságukat, mintha az igazságot védenék. Lehetetlen őket innen kilendíteni. Azt, ami van, rugalmasan idomítják ahhoz, ami nincs.
Az első gondolat általában hazugság. Vicino azt mondja: írj le valamit magadról, és utána írd az ellenkezőjét. Aztán készülj fel lelkileg, hogy a második állítás az igaz.
Keveset akkor hazudunk csak, ha lehetőségünkhöz képest keveset hazudunk, nem ha a lehető legkevesebb lehetőségünk van rá.
Az emberek néha úgy is tudnak hazudni, hogy csöndben maradnak.
Vannak emberek, akik egészen pompásan tudnak hazudni maguknak.
A jó hazugság titka, hogy egy csipetnyi igazságot csempészel a sorok közé.
Kiszínezhetjük az igazságot vörösre, lilára és zöldre, meggyőzhetünk arról, hogy a fekete valójában fehér, de hazugságot a szánkon nem ejthetünk ki.
Az igazság létezik – csak a hazugságokat kell kitalálni.
Emlékszel, mit mondtál nekem ott lenn, a kacsáknál? „Nem az a baj a felnőttekkel, hogy hazudnak nekünk, hanem az, hogy minket is hazudni kényszerítenek.” Ez volt az a mondatod, amiből rájöttem, hogy te attól félsz, hogy felnőtté válsz, és ezzel te is hazug leszel.
Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.
Én nem vagyok hazug. (…) Talán hazudtam egy perccel ezelőtt, de az csak egy hazugság volt. Egy kis hazugságtól még nem lesz valaki hazug.
Ha hazudnod kell, nagyot hazudj – szokta mondogatni. – A kis hazugságoknak nincs semmi értelme. A nagy hazugságot jobban elhiszik, mert az ember úgy van felépítve, hogy hinni akar a nagy hazugságokban.
Amikor egy személy önmagát sem tudja becsapni, lehetősége sincs arra, hogy megtévesszen más embereket.
A világ a feje tetejére állt. A hazugságok igazsággá változtak, az igazságból hazugság lett; a lehetetlen lehetségessé vált, az ártatlanból bűnös lett.
Utáltam hazudni. Szinte mindig tudtam, hogy más mikor hazudik, ezért úgy éreztem, mintha nekem is hatalmas betűkkel fel lett volna írva a homlokomra, hogy „HAZUG”.
Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.