A legnagyobb hazugságokat magunknak tartogatjuk. Azt játsszuk, hogy istenek vagyunk, mi hozunk döntéseket, s az áramlat a mi nyomdokvizünk.
Folyamatosan hazugságokat hallasz, hogy olyan döntéseket hozz, amelyek szembemennek a természeteddel.
A hazugság nagyon fáradságos dolog, az embernek meg kell erőltetnie a memóriáját, ha nem akar lebukni.
A világban kibogozhatatlanul keveredik a hazugság és a valóság. Mint egy spirál, ami a nyers káosz köré csavarodik. De ha nem csüggedsz, egy napon biztosan megértheted majd a természetét, mert ez a spirál lényege. A rendszeresség.
A hazugság hasonló a terebélyes fához, melynek satnya a gyökere, jön a zivatar, s kiszakítja tövéből.
Ha mindenki hazudik körülöttünk, az igazság fájdalma cselekményként fog hatni.
Az olyan igazság, amelyben nem hiszünk, bántóbb lehet, mint egy hazugság.
Csakis a nők és az orvosok tudják, mily szükséges és mily jótékony a hazugság az embereknek.
Ha egy gyerek hazudik, szinte rögtön el is árulja magát. A gyerek nem elég ravasz. A felnőttek viszont elhiszik a saját hazugságaikat.
Ami hazugság, összesen három napig tart ki. Egyedül az igazság méltó az emberhez. Az igazság megtart. Szomorkodni kevés. Van abban valami makacs butaság.
Van a kimondott szöveg, amit a fülünkkel hallunk és az eszünkkel értünk – és van a „szövegalatti”, vagyis a lényeg, amit nem hallunk és nem értünk. Vagy nem akarunk érteni! Ilyen is van. Hogy az ember lelki lustaságból, gyávaságból vagy érdekből nem akarja megérteni, amit a másik valóban üzen neki – inkább elhiszi a hazugságot.
A jóindulattal kevert hazugság jobb, mint a bajt szerző igazság.
Roppant buja lény a hazugság: az első beindítja a szaporodási láncreakciót, és többé nincs megállás, sorra születnek az újabb és még újabb hazugságok.
A befolyásomon kívül eső körülményeknek köszönhetően kénytelen voltam megtanulni, hogy a hazugság gyakran jótékonyabb, mint az igazság. Ha az emberek megtanulnának jól hazudni, boldogok lehetnének.










