Ami hazugság, összesen három napig tart ki. Egyedül az igazság méltó az emberhez. Az igazság megtart. Szomorkodni kevés. Van abban valami makacs butaság.
Van a kimondott szöveg, amit a fülünkkel hallunk és az eszünkkel értünk – és van a „szövegalatti”, vagyis a lényeg, amit nem hallunk és nem értünk. Vagy nem akarunk érteni! Ilyen is van. Hogy az ember lelki lustaságból, gyávaságból vagy érdekből nem akarja megérteni, amit a másik valóban üzen neki – inkább elhiszi a hazugságot.
A jóindulattal kevert hazugság jobb, mint a bajt szerző igazság.
Roppant buja lény a hazugság: az első beindítja a szaporodási láncreakciót, és többé nincs megállás, sorra születnek az újabb és még újabb hazugságok.
A befolyásomon kívül eső körülményeknek köszönhetően kénytelen voltam megtanulni, hogy a hazugság gyakran jótékonyabb, mint az igazság. Ha az emberek megtanulnának jól hazudni, boldogok lehetnének.
Ha eleve feltételezzük, hogy partnerünk a megtévesztésre épít, saját magunk csökkentjük az esélyét egy későbbi kooperáció létrejöttének.
A fülbe súgott hamis szó nagyobb erővel bír, mint az egyenesen kimondott igazság.
Kétségbeesetten megpróbáltam addig nyújtani, csavargatni az igazságot, míg úgy el nem görbült, hogy már hazugság lett belőle.
Az igazat bármelyik bolond képes elmondani. De jól hazudni, ahhoz tehetség kell.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A hazugság olyan, akár a gyerek: keményen megdolgozunk érte, de megéri, hiszen a jövőnk múlik rajta.
A hazugságnak három fajtája létezik: hazugság, szemérmetlen hazugság és a statisztika.
Senki nem mond igazat, ha van valami, amit mindenképpen meg akar kapni.
Akkor kell hazudni, amikor szükséges! Cél nélkül merő energiapocsékolás, ráadásul idegesítő is!
De a hazugság sose jó, még akkor sem érdemes elfogadni, ha a másik oldalon a halál fenyeget.