Azt mondják a gyakorlott hazug ért leginkább a megtévesztéshez. Pedig a gyakorlott megrögzött hazudozó többnyire csak önmagát téveszti meg; legkönnyebben annak a hazugsága talál hitelre, aki egész életében igazmondó volt.
Hogy hazudtam-e valaha? Most hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, legalábbis ami a kegyes hazugságokat illeti, hogy milyen csinos vagy ma, drágám, vagy milyen kellemes illata van ennek a parfümnek, meg ilyesmi. Az ember néha puszta jó szándékból füllent, máskor nagyon is tudatosan manipulál.
Időről időre kisebb hazugságokhoz folyamodom, ha azzal, hogy az igazságot egy kicsit kiszínezem, a másiknak vagy magamnak jót cselekszem. Más lapra tartoznak azok a hazugságok, amelyek mögött szándékos károkozás áll, valamint a patologikus és visszatérő hazugságok. A túl sok valótlanság eltorzítja az igazságot, és idővel már nehéz lesz megkülönböztetni egymástól a hazugságot és az igazságot.
Ha hazudok, néha ezzel jobban leleplezem magam, mintha ragaszkodnék az igazsághoz. Tehát a magam módján mindig őszinte vagyok, akár akarom, akár nem.
A hazugság nem kényelmes senkinek, pláne nem annak, aki mondja.
Egy helyes gondolatot tartósan sosem lehet hazugsággal elnyomni.
A legnagyobb hazugságokat magunknak tartogatjuk. Azt játsszuk, hogy istenek vagyunk, mi hozunk döntéseket, s az áramlat a mi nyomdokvizünk.
Folyamatosan hazugságokat hallasz, hogy olyan döntéseket hozz, amelyek szembemennek a természeteddel.
A hazugság nagyon fáradságos dolog, az embernek meg kell erőltetnie a memóriáját, ha nem akar lebukni.
A világban kibogozhatatlanul keveredik a hazugság és a valóság. Mint egy spirál, ami a nyers káosz köré csavarodik. De ha nem csüggedsz, egy napon biztosan megértheted majd a természetét, mert ez a spirál lényege. A rendszeresség.
A hazugság hasonló a terebélyes fához, melynek satnya a gyökere, jön a zivatar, s kiszakítja tövéből.
Ha mindenki hazudik körülöttünk, az igazság fájdalma cselekményként fog hatni.
Az olyan igazság, amelyben nem hiszünk, bántóbb lehet, mint egy hazugság.