Akik nem élnek derűsen feleségükkel, s nem vonják be őket a játékba és nevetésbe, arra tanítják őket, hogy külön keressenek maguknak gyönyöröket.
A házasság olyan, mint egy hosszú beszélgetés, amelyet viták tarkítanak. Két ember egyre inkább módosítja a nézeteit, hogy azok egymáshoz illeszkedjenek, és az idők során, harsonaszó nélkül, a gondolat újabb világaiba vezetik egymást.
A házasság lényege, hogyan éljük túl a változásokat.
Apám szerint négy szabálya van a nősülésnek: kell egy nő, aki feltétel nélkül szeret, aki kihívást jelent neked, akivel mindig szeretkeznél, és ami a legfontosabb, ügyelned kell, hogy ezek hárman ne találkozzanak. Apám se viccnek szánta anno. Az önéletrajza volt.
Szégyeld magad! A barátaid mind házasok már, családosok! Én a te korodban, már négyszer voltam nős. Gusztus…gusztus dolga!
Miért olyan sok a válás manapság? Azért, mert már nem nagycsaládokban élünk. Régen úgy volt, hogy amikor egy férfi és egy nő összeházasodott, az asszony sokkal több rokonnal beszélgethetett mindenféléről. A férj pedig sokkal több havernak mesélhetett ostoba vicceket. A legtöbben azonban, ha megházasodunk, csak egy új társat jelentünk a másiknak. A férjnek lesz egy új haverja, de az egy nő. A feleségnek lesz még valakije, akivel mindenféléről beszélgethet, de az egy férfi.
A szerelem nem jön magától, meg kell dolgozni érte. Fura házasság lenne, ha kezdettől szerelmes lennél.
Csak remélni tudom, hogy mindig türelemmel, figyelemmel és megbocsátással fordultok a párotok felé, még ha magatok számára éppen elviselhetetlenek is vagytok, mert felismeritek, hogy a másik mennyivel jobb, mint ti. Persze könnyű mindent odadobni és kilépni egy házasságból, sokkal egyszerűbb, mint dolgozni érte és próbálni megtalálni a módját, hogy miként hozzuk rendbe. Kedves barátaim, mindig könnyebb elmenekülni, mint ott maradni az arénában és megküzdeni.
A show-biznisz világában gyakran előfordul, hogy tönkremennek a házasságok, ha az egyik félnek sikere lesz és szakítani akar a múltjával. Ám azt gondolom, ha egy házasság emiatt zátonyra fut, akkor az a frigy eleve nem lehetett túl erős.
A filmes munkát a házassághoz tudnám hasonlítani: ha már egyszer belefogtál, folyamatosan tenned kell érte, hogy működjön – néha meg egyszerűen csak ki kell bírnod.
A kommunikáció a házasság sikerének gyökere, melyből erős frigy fejlődhet ki, a kommunikáció hiánya pedig az a szikla, amelyen a hajó zátonyra fog futni.
Életem legkeményebb küzdelme az első feleségemmel volt.
Igaz házasságban nem lehet „én pénzem, te pénzed”. Csak „mi pénzünk” van.
Összetartozik-e két ember?
Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hűség Isten előtt – hanem az, hogy minden viszály ellenére a fejlettebb, érzékenyebb lélek felemeli-e boldogtalan, elvadult társát, avagy az húzza le őt a saját poklának színvonalára.
Ha az utóbbi: azonnal válni kell.
Ha az előbbi: maradni, s vállalni minden keserves áldozatot.
Minden út „erkölcsös”, amelyik fölfelé vezet.
S „erkölcstelen”, ha a mélységbe visz.
A házasság műalkotás. Következésképpen: a házasság megélése művészet is. A művészet három fő ellensége pedig: az ismétlés, a gépiesség és a szürkeség.
A jó házasság szüntelen kompromisszumok, kölcsönös engedmények sorozata.
A házasságban a nehézkedés törvénye uralkodik. Azaz az alacsonyabb szinten álló húzza le a magasabb színvonalon állót. A kivétel csak a szabályt erősíti.
A házasság misztériumának a legdurvább arculcsapása a számítás.
Jó érezni azt, hogy szeretlek
Nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy a szemeid már
Szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, hogy szép, veled szép,
És csak veled teljes az élet.