Hálatelt szívvel gondolok arra az időre, amikor erőimet nem kímélve, szüntelen fizikai és szellemi munkát végezhettem.
Nyugalommal és alázattal tekintek az eljövendő munkám elé azért, hogy készségesen lemondjak róla, ha eljön az ideje.
Vannak idők, amikor a saját fényünk kialszik, és egy másik embertől kapott szikra kell, hogy újra lángra kapjon. Mindannyiunknak jó okunk van rá, hogy mélységes hálával gondoljunk azokra, akik fellobbantották bennünk a lángot.
Semmi sem állandó. Szóval nagyon ügyelek arra, hogy minden másodpercben hálás legyek, amiért ezen a szinten űzhetem a szakmám, mert ezt már korábban elvették tőlem.
Ahogy ott állok, egyik kezemben kávésbögrével, a másik üres, és nézem a távolban hullámzó óceánt, rájövök, hogy bennem is ott hullámzik valami. A hála.
Minden nap hálás vagyok, amiért olyan család lehetünk, mint bármelyik másik az utcánkban. Őszintén szólva, sose akartam mást. Nem akartam istent játszani vagy kísérteni a sorsot. Így tökéletesen jól vagyunk.
Én minden reggel összeteszem a kezem, és azt mondom: „Hálás vagyok, hogy egy újabb nap köszöntött rám jó egészségben.” Esténként pedig, szintén összetett kézzel, így fogalmazom meg a köszönetemet: „Hálás vagyok, hogy egy újabb nap végére értem.”
Engedjék meg, hogy név szerint csupán négy olyan személyt említsek meg, akik a legnagyobb szeretettel, elismeréssel, bátorítással és állandó együttműködéssel segítettek engem. A négy közül az első filmvágó, a második forgatókönyvíró, a harmadik a lányom, Pat édesanyja, a negyedik pedig kiváló szakács, aki rendre csodát tett az otthoni konyhánkban. A nevük: Alma Reville.
– mondta azután, hogy 1979-ben megkapta az Amerikai Filmintézet életműdíját
Aki nem érzi, hogy hálával tartozik annak, akinek legfőbb törvénye a jóság és könyörület minden élő iránt, az igazán boldog nem lehet.
A hálaérzet Istentől való nemes indulat, ami kiegyenlíti lelki számadásainkat, s arra szoktat, hogy megbecsüljük egymást, mert egymásra szorulunk folytonosan. Akihez a köszönet meleg szavával, s barátságos tekintetével közeledünk: meghódítottuk azt, mert magunk felé fordítottuk szívét. Hisz’ a hála nyomán a béke jár, a béke pedig a legnagyobb kincs, mert benne rejlik a nyugodt haladás biztosítéka.
Apám mindig azt mondta, nem számít, milyen elismerést kapsz, mindig értékelned kell, ha valaki értékeli a teljesítményed. Ezt beleverte a fejembe.
Ha a nagyon is tanácsos villámsebességgel tudnánk átállni a megújuló energiaforrások alkalmazására, az emberiség örök időkön át hálával gondolna vissza nemzedékünkre.
Tanulj meg mindent, amit lehet, amikor csak lehet, akitől csak lehet! Egyszer eljön az az idő, amikor hálás leszel ezért magadnak.
Hála idézetek, Motivációs idézetek, Motivációs idézetek tanuláshoz
Minden nap hálás vagyok azért a pozícióért, amit elértem, és tudom, hogy felelősséggel tartozom azért, hogy jóra használjam mindezt.
A kételkedők folyamatosan munkára sarkalltak, hogy még jobban dolgozzak. De azoknak is sokat köszönhetek, akik már a gimnáziumban elhitették velem, hogy kutató lehetek. Kisújszálláson nekem ez magamtól nem jutott volna az eszembe. Hittem a biológiatanáromnak, és sikerült. Szurkolók is kellettek ahhoz, hogy idáig jussak. Azaz mindenkinek köszönhetünk valamit.
Elszégyelltem magam, hogy én talán nem is írtam, nem is köszöntem meg a tanáraimnak, és attól kezdve igyekeztem leveleket írni és megköszönni. Úgyhogy mindenkitől tanulhatunk, még egy kisiskolástól is, sosem késő. Lehet, hogy gondoljuk, de elfelejtjük a tanárainknak megmondani, hogy milyen fontosak voltak a mi életünkben. Pláne a mi korunkban, nyelték a krétát és nagyon szorgalmasan felkészültek, a kémiatanárom szemléltetett, bemutatott kísérleteket, mi meg elfelejtjük megköszönni. Fontos lenne, hogy ők is tudják, milyen fontos volt, amit tettek.
A hála legritkább tünemények közé tartozik, szintúgy egyes személyekben mint a nép sokaságában. (…) Minden jó, amit más az emberiséggel teszen, reád is, mint emberre háramlik; azért tégy jót te is, hogy tetteid az egészre s az egész által az egyesekre jótékonyan háramoljanak. (…) Háláért tenni jót, uzsorástól is kitelik. Mert ki tettéért valamit kíván, nem csuda, ha annak mértékét is meghatározza, s tettére tetszés szerint tesz kamatot. Az ily tevő, legtöbbször csak hálátlant csinál, s később bűnösnek hiszi maga iránt az emberiséget, s annak gyűlölésére szívét teljes joggal véli felhatalmazottnak.
Rendkívül hálás vagyok azokért a körülményekért, amelyeknek köszönhetően általában békén hagytak, és így lehetőségem nyílt, hogy ezen inkarnációm céljának megfelelő irányba fejlődhessek.
Az alapvetően hálás szemléletmód – ha még a látszólag rossz dolgokért is hálásak tudunk lenni – egészséges életmódhoz vezet.