Menetelünk. Hazánkért, családunkért, szabadságunkért.
Az igazságosság nem a katona dolga. Teszed, amit tenned kell.
Donald Trumpról sok mindent szoktak mondani, azok is, akik nem kedvelik, de egy dolgot senki sem kérdőjelez meg, ez pedig az, hogy ő nem indít háborút. Tehát ő egy olyan ember, aki utálja a háborút, egy igazi üzletember, aki azt gondolja, hogy az élet meg a dolgok akkor mennek jól, hogyha nincs háború.
– Kossuth Rádió “Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában ( 2024. 11. 08.)
Izraelnek (…) 300 vagy több, senki nem tudja összesen, mennyi (atomfegyvere) van. Minden iráni tisztában van vele, hogy ha megpróbálnának bevetni egy atomfegyvert, akkor Iránt eltörölnék a föld színéről, ez egy olyan nevetséges, önpusztító döntés lenne, amelyet biztos nem tennének meg.
– nyilatkozta az MSNBC amerikai tévécsatornának 2014 áprilisában
Mindig két órát viseltem az Öböl-háború alatt. Az egyiket a bal karomon, ami a Szaúd-arábiai időt mutatta, és egy Seikot a jobb kezemen, ami a keleti-parti standard (Eastern Standard Time) időre volt beállítva. Így egy pillanat alatt tudtam az időt Szaúd-Arábiában és Washingtonban is.
Ahhoz nem kell hősnek lenni, hogy embereket küldj a csatába. Hősnek kell lenni viszont ahhoz, hogy azok között légy, akik csatába indulnak.
Véleményem szerint a következő háborúban férfiak helyett a hazafias nőket kellene a frontra küldeni. Ez legalább újdonságként hatna a határtalan megtévelyedésnek e vigasztalan birodalmában és miért ne legyenek a szépnem hősi érzelmei festőiebben felhasználva, mintha csupán fegyvertelen civilt támadnának?
Szinte minden háború a földért és/vagy pénzért folytatott küzdelemmel függ össze. Mostanában mintha arról szólna a dolog, kinek a kezében van az energia.
Elborzasztott, ahogyan hazudtak nekünk az iraki háborúval kapcsolatban. Egymillió iraki halt meg hiába, nem is beszélve a sok-sok ezer katonáról. A portrék dokumentumok, maradandó tanúi annak, hogy mi történik, ha feleslegesen háborút indítunk.
A tábornok, aki jól választja ki a csata helyszínét, már a kezdete előtt megnyeri azt.
Van a háborúban valami gyermeki őrület, építjük, festjük, csinosítjuk a világot, mint ötéves gyerek a homokvárat, aztán jön a kétéves, és az egészet összerombolja. A háborúban minden arról szól, hogy lerombolják azt, ami a békében fontos.
A fiatal újoncot a hadseregben ne csak a szükséges fegyveres kiképzésben részesítsék, hanem neveljék a későbbi életére is. A katonai nevelés vezérelve az legyen, amit már a régi hadseregnél is a legnagyobb érdemnek minősítettek, hogy ebben az iskolában az ifjúból férfit kell kialakítani, nemcsak engedelmességet kell tanulnia, hanem a későbbi parancsolás előfeltételeit is el kell sajátítania. Tanulja meg, hogy ne csak akkor hallgasson, ha jogosan feddik, hanem a szükséghez képest az igazságtalanságot is némán viselje el.
Nem sokra tartom azokat, akik belerántanak minket a bajba; azt se szeretem, ha előírják nekem, kit öljek meg, miért áldozzam az életemet. És mindezt a hazaszeretet nevében.
A vagyont legtöbbször háborúval keresik meg, de a vagyon a békét szereti.
Néha azon gondolkodom: tényleg egy háborúra lenne szükségünk, hogy beverjük a fejünket a falba, és mi is össze tudjunk fogni?
A történelem könyvek hallgatnak azokról a harcos nőkről, akik egyszerű katonaként élték át a háborúkat, beléptek a seregbe, és a férfiakkal azonos körülmények között csatáztak az ellenséggel. Pedig megtették. Alig zajlott le háború női résztvevők nélkül.
Mindent azoknak köszönhetek, akik megnyerték nekem a csatáimat. Nem hízelgőkre, hanem jó katonákra van szükségem.
A intelligencia többet ér, mint az erő; az erő önmagában, intelligencia nélkül, nem ér semmit. Hajdan, a hősi időkben a sereg legerősebb embere lett a tábornok; a modern időkben a legintelligensebb harcosé a tábornoki poszt.