Csak az segíthet győzelemre minket, ha annak ellenére is folytatjuk, hogy egy cseppnyi energiát sem érzünk.
Mit ér a győzelem, ha nem igazi küzdelemmel jár?
A világot nem lehet „legyőzni”. Ilyesmi nincsen. De el lehet viselni. És ez már csaknem győzelem.
A győzelem kulcsa, ha hagyod, hogy az ellenfeleid elhiggyék, ők nyertek, miközben nem.
Sohasem az a célom, hogy legyőzzem azt, akivel küzdök. Mindig arra törekszem, hogy aláássam az önbizalmát. Aki kételkedik önmagában, nem tud teljes erővel a győzelemre koncentrálni. Két férfi között csak akkor áll fenn erőegyensúly… igazi egyensúly, ha egyforma az önbizalmuk.
Sok oka van az embernek az örömre a győzelem nélkül is.
Nyerni akarok. Hogy mit csinál a többi csapat, az nem érdekel. Barcelonai játékosként, és amikor már nem vagyunk versenyben, soha nem akarom, hogy a fő riválisunk nyerjen. De először is, magam szeretnék nyerni.
A háborúban azé a győzelem, aki meg tudja lepni az ellenségét.
Amikor győzöl, kialakul benned egy különleges érzék, körülvesz a legyőzhetetlenség aurája.
Egyetlen áthatolhatatlan egységként harcolunk, ez az erőnk titka, a győzelemé.
A győzelem első fázisa a pszichikai győzelem kell legyen.
Egy győztes sosem hátrál meg, és aki meghátrál, az sosem győz.
Ha hinnék benne, hogy győzni fogok, akkor a győzelem is hinne bennem.