Sok oka van az embernek az örömre a győzelem nélkül is.
Nyerni akarok. Hogy mit csinál a többi csapat, az nem érdekel. Barcelonai játékosként, és amikor már nem vagyunk versenyben, soha nem akarom, hogy a fő riválisunk nyerjen. De először is, magam szeretnék nyerni.
A háborúban azé a győzelem, aki meg tudja lepni az ellenségét.
Amikor győzöl, kialakul benned egy különleges érzék, körülvesz a legyőzhetetlenség aurája.
Egyetlen áthatolhatatlan egységként harcolunk, ez az erőnk titka, a győzelemé.
A győzelem első fázisa a pszichikai győzelem kell legyen.
Egy győztes sosem hátrál meg, és aki meghátrál, az sosem győz.
Ha hinnék benne, hogy győzni fogok, akkor a győzelem is hinne bennem.
A győzelem önbizalmat adhat, de nem szabad hogy teherré váljon, és a válladra telepedjen.
Az élet győzelmei nem mindig azokéi, akik a leggyorsabbak, vagy a legerősebbek. Előbb vagy utóbb az lesz a győztes, aki úgy gondolja, hogy ő győzni képes.
A győzelem gyűlöletet nemz, mivel a legyőzött boldogtalan.
Tudom, hogy nyerhetek, már csak azért is, mert tudom, hogyan nyerhetek.
Nem a győzelem a fontos, hanem a jellem fejlesztése és a gyakorlatok tökéletesítése.
Egy győzelem nem változtatja meg az életemet. Könnyebb lesz az élet, ha nyersz? Nem hiszem. Persze mindig kellemes érzés győzni, annak ellenére is, hogy a következő verseny már ismét ugyanaz a régi kihívás. Ha nyersz, az szép, de az emberek ezt nagyon gyorsan elfelejtik. Sokszor elég mindehhez egy futam is, és már nem is emlékeznek arra, hogy nyertél.
A győzelem csak akkor jelent valamit, ha boldogsághoz vezet.
Semmi ok nincs rá, hogy a jó miért ne diadalmaskodhatna éppoly gyakran, mint a rossz. A győzelem mindig szervezés kérdése.