A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatőrnek lennie. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes.
Ha én mondhatnám meg a nőknek, hogyan válasszanak férjet, hát azt tanácsolnám, csinálják pontosan úgy, mintha lovat vennének: Egy: keresd a fajtiszta, erős fogú, erős lábú példányt! Kettő: kerüld azokat a teremtményeket, amelyek kicsit is rúgósak vagy harapósak! Három: könyörtelenül hagyd ott, ha csak a legkisebb hajlandóságot mutatja a lustaságra! Négy: a csökönyös szörnyetegekre ügyet se vess! Egy kis keményfejűség persze elkerülhetetlen, talán nem is árt, de ha túl sok van belőle, az veleszületett ostobaságra utal. Röviden tehát: olyat válassz, amelyik még nevelhető!
Furcsa egy világ ez, s a férfit a legfurcsább hulladékból gyúrták össze, melyet forrongásában feldobott a káosz.
A férfiak az okai, hogy a nők nem szeretik egymást.
A férfi olyan hamar felmelegszik, mint a villanykörte: egy pillanat alatt tűzbe jön, s ugyanilyen hamar ki is hűl. Ellenben a nő – s ez tudományosan bizonyított tény – úgy melegszik fel, mint a vasaló. Lassan, fokozatosan forr fel, mint a jó húsleves. De ha egyszer átforrósodott, nincs, aki lehűtse.
Mindenkinek van lelke. De nem mindenki engedi meg magának, hogy lelki életet éljen. (…) A férfiakat úgy szocializálják, hogy ne sírjanak, ne hagyják el magukat, ne panaszkodjanak, ne álmodozzanak, ne legyenek érzékenyek. De ez nem azt jelenti, hogy belül üresek!
Rossz minden férfi, csak abban különböznek, hogy mind másképpen rossz.
Lehet, hogy minden férfi drog, kortól függetlenül. Néha mélyre süllyedsz miattuk, néha a felhők fölé emelnek.
A férfiak kevesebbet hazudnának, ha a nők kevesebbet kérdeznének.
A férfinak nem szabad rontani a lelkét a szerelmi érdeklődés gyakori változtatásaival, hanem félre kell raknia a tőkét, amelyből a boldogság egyszerű kis házát fölépítheti.
Az erkölcstan, ha arról van szó, hogy mondj le az örömről, mondj le a boldogságról, mondj le a szerelemről, a nőről, légy erős – ezt így fejezi ki: „légy férfi!”
A fiatalembereknél a szerelem legtöbbször nem egyéb, mint étvágy, ha kielégült, megsemmisül.
A szerelemben a kényesség, az árnyalatosság, az érzelmi választékosság és csaknem az észrevehetetlenségig finom figyelmesség csupán a férfiak kiváltsága.
Ha a férfiak morognak, akkor olyanok, mint a dresszurált medve: dörmög az orrába fűzött drót miatt, de mégiscsak utána megy, amikor húzzák.
Asszonyok férfiakban mindent szeretnek, csak a férfit nem.
A férfiak nem azért zabosak rám, mert tudok róluk valamit, hanem azért, mert azt tudom róluk, amit még ők sem.