Reménykedem, hogy közös egyetértési pontunk még legvégső esetben is adódik: legmagasabb érték az élet, és közös felelősségünk ennek megóvása, védelme.
Felelősség idézetek
Addig nem lehetünk sikeresek, amíg mindig valaki vagy valami mást hibáztatunk kudarcainkért. Ha nyerni akarunk, meg kell barátkoznunk a valósággal – mi tettük meg azokat a lépéseket, mi fogalmaztuk meg azokat a gondolatokat, mi generáltuk azokat az érzéseket és mi hoztuk meg azokat a döntéseket, amelyek a jelenlegi helyzetbe juttattak bennünket. Mi voltunk azok!
- Mi vagyunk azok, akik megettük a gyorskaját.
- Mi vagyunk azok, akik nem mondtunk nemet.
- Mi vagyunk azok, akik elfogadtuk az állást.
- Mi vagyunk azok, akik ebben az állásban maradtunk.
- Mi vagyunk azok, akik hittünk nekik.
- Mi vagyunk azok, akik nem hallgattunk az ösztöneinkre.
- Mi vagyunk azok, akik feladtuk az álmainkat.
- Mi vagyunk azok, akik megvettük.
- Mi vagyunk azok, akik nem törõdtünk vele.
- Mi vagyunk azok, akik úgy döntöttünk, ezt egyedül kell megoldanunk.
- Mi vagyunk azok, akik megbíztunk benne.
- Mi vagyunk azok, akik igent mondtunk a kutyákra.
Röviden: mi fogalmaztuk meg a gondolatokat, mi generáltuk az érzéseket, mi hoztuk meg a döntéseket, mi találtuk ki, mit mondjunk, és ezért tartunk most ott, ahol tartunk.
Ha sikeresek akarunk lenni, százszázalékos felelősséget kell vállalnunk mindazért, ami valaha is történik velünk. Idesorolhatjuk teljesítményünk mértékét, elért eredményeinket, kapcsolataink minőségét, egészségi állapotunkat és testi erőnlétünket, jövedelmünket, adósságainkat, érzelmeinket – mindent!
Van egy olyan pszichológiai tényező, amely érzésem szerint erőteljesen a genetikai magyarázatok malmára hajtja a vizet. Mi, emberek nem szeretjük a felelősséget. Egyénként ódzkodunk felelősséget vállalni a tetteinkért, a gyermekeink problémáiért, közösségként pedig a társadalom rengeteg hibájáért. A genetika – ez a semleges, érzelemmentes és személytelen tudomány – leveszi a vállunkról a terhet, és megszabadít a bűntudat baljós árnyaitól. Ha a genetika határozza meg a sorsunkat, akkor semmiért sem kell szemrehányást tennünk magunknak és másoknak. A genetikai magyarázatok minden vitorIából kifogják a szelet. Még csak a lehetősége sem merülhet fel annak, hogy felelősséget kellene vállalnunk, vagy bűntudatot kellene éreznünk.
Nem tudok úgy élni, hogy ha ígérek valamit, akkor az ne teljesüljön, és ezért nem tudok a személyemben felelősséget vállalni semmilyen politikus, politikai párt által képviselt tettért, gondolatért, ígéretért. Hruscsov elvtárs mondta annak idején, hogy „a politikusok mindenütt egyformák. Ígérnek neked egy új hidat még ott is, ahol nincs folyó”. Ezért gondolom, hogy ez a hivatás nem nekem való.
Békénket és jólétünket soha nem tekinthetjük magától értetődőnek, folyamatosan ápolni kell, hogy soha többé ne legyen okunk emlékműveket építeni elesett ifjúságunknak.













