Szegénységgel (…) senki se mentegesse fiatalkori mulasztását vagy érzéketlenségét.
Van egy olyan pszichológiai tényező, amely érzésem szerint erőteljesen a genetikai magyarázatok malmára hajtja a vizet. Mi, emberek nem szeretjük a felelősséget. Egyénként ódzkodunk felelősséget vállalni a tetteinkért, a gyermekeink problémáiért, közösségként pedig a társadalom rengeteg hibájáért. A genetika – ez a semleges, érzelemmentes és személytelen tudomány – leveszi a vállunkról a terhet, és megszabadít a bűntudat baljós árnyaitól. Ha a genetika határozza meg a sorsunkat, akkor semmiért sem kell szemrehányást tennünk magunknak és másoknak. A genetikai magyarázatok minden vitorIából kifogják a szelet. Még csak a lehetősége sem merülhet fel annak, hogy felelősséget kellene vállalnunk, vagy bűntudatot kellene éreznünk.
Nem tudok úgy élni, hogy ha ígérek valamit, akkor az ne teljesüljön, és ezért nem tudok a személyemben felelősséget vállalni semmilyen politikus, politikai párt által képviselt tettért, gondolatért, ígéretért. Hruscsov elvtárs mondta annak idején, hogy „a politikusok mindenütt egyformák. Ígérnek neked egy új hidat még ott is, ahol nincs folyó”. Ezért gondolom, hogy ez a hivatás nem nekem való.
A felelőségvállalás azt jelenti, hogy felelősséget vállalsz az életedért. Ezzel megtetted az első alapvető lépést, hogy teljes emberi lénnyé válj – teljesen tudatossá, teljesen emberivé.
Az, amiért felelősnek érzed magad, a határodon belül helyezkedik el. Az, amiért nem érzed magad felelősnek, a határodon kívül helyezkedik el.
A másikért való felelősség nem születhet meg annak tudata nélkül, hogy amit velem – netán ellenem – tesz, az nem csak velem fog megtörténni, hanem vele is.
Ahhoz, hogy valaki úgy döntsön, hogy felelős lesz dolgokért, túl kell tennie magát azon az elképzelésen, hogy ráerőltetik a felelősséget.
Békénket és jólétünket soha nem tekinthetjük magától értetődőnek, folyamatosan ápolni kell, hogy soha többé ne legyen okunk emlékműveket építeni elesett ifjúságunknak.
Érzem a felelősség roppant súlyát, amely reám nehezedik abban a pillanatban, amikor Magyarország részéről a békefeltételeket illetőleg az első szót kimondom. Nem tétovázom azonban és nyíltan kijelentem, hogy a békefeltételek, úgy, amint Önök szívesek voltak azokat nekünk átnyújtani, lényeges módosítás nélkül elfogadhatatlanok.
A gyáva ember nem vállalja a tetteiért a felelősséget. Mert fél. És könnyebb és egyszerűbb a többiekkel együtt ordítani, mert még azt is csak tömegben meri. A gyereket felállítjuk a hisztiből és szembesítjük a tetteivel. Mi felnőttek, és okosok, és bátrak, és egyenesek és becsületesek, mikor fogunk szembesülni tetteinkkel?
A spiritualitás arról szól, hogy teljes felelősséget vállalunk bármiért, ami velünk történik.
A legnagyobb felelősség valós személyeket játszani. Olyankor úgy érzem, hogy én felelek az életükért, az érzéseikért. De ha a semmiből alkotok egy figurát, akkor sosem félek.
Nagyobb pártnak lenni nem több jog, hanem több felelősség. Kisebb pártnak lenni pedig nem kevesebb jog, hanem kevesebb lehetőség.
Csak Istennek és a történelemnek tartozom felelőséggel.
Adnunk kell enni annak, aki önmagáról nem képes gondoskodni, hiszen az Úr maga táplálta vándorló népét a mannával. De csupán az Ígéret földje határáig! A kötelességünk tehát csak addig terjed, míg a másik ember gondoskodni nem képes önmagáról. Azon túl kötelező elvárni tőle az önellátást.
A balesetem ráébresztett arra, hogy mindannyian felelősek vagyunk a világ sorsának alakulásáért.
Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei. Akiknek nincs eszközük megvédeni önmagukat. S akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.
Ha az ember vezér, akkor gondolkodnia kell, bölcsnek kell lennie. Megesik, hogy az embernek azonnal határoznia kell. Határoznia és gondolkodnia kell… a gondolkodás fontos dolog… következményei s eredményei vannak.