A gyáva ember nem vállalja a tetteiért a felelősséget. Mert fél. És könnyebb és egyszerűbb a többiekkel együtt ordítani, mert még azt is csak tömegben meri. A gyereket felállítjuk a hisztiből és szembesítjük a tetteivel. Mi felnőttek, és okosok, és bátrak, és egyenesek és becsületesek, mikor fogunk szembesülni tetteinkkel?
Félelem idézetek
346 idézet
A külső hatalomért folyó versengés hajtóereje a félelem.
A félelem okozza azt (…), hogy se nem látsz, se nem hallasz világosan, mert a félelemnek egyik gyakori hatása, hogy megzavarja az érzékeket, s a tárgyak egészen másoknak látszanak, mint amik valóban.
A mögöttes érzelem, ami az ego minden tevékenységét irányítja: a félelem. A „senkinek levéstől” való félelem, a nem létezéstől, a haláltól való félelem.
Ha állandóan félünk, félünk valamitől, gondolatainkban szinte megteremtjük a lehetőséget félelmünk tárgyának kedvező kialakulásához. Megteremtődik az a légkör, melyben az gyökeret ver és nőni kezd. Szinte magunkhoz vonzzuk a balszerencsét.
Ne féljünk, mert a félelem a gonosz lélektől van. A bizalom, a remény, a hit, az van Istentől. Isten lelke a szeretet, a bizalom, a hit, a kibontakozás, a győzelem lelke.
Életemben kétszer is voltam menekült, úgyhogy pontosan tudom, mit jelent annak lenni, hogy milyen lelki állapotnak, szorongásnak és félelemnek vannak kitéve ilyenkor az emberek.
A csatatéren nincsenek hősök, nincsenek bátor emberek, csak egy rakás halálra rémült, félelemtől reszkető kölyök. Igen, hősök csak a mesékben léteznek; a valóságban mindenki gyáva, és az egészből csak az érdekli, hogy ő bármilyen áron életben maradjon.
A félelem éppoly kevéssé árthat az embernek, mint az, amit álmodik.
Ha az ember fél valakitől, akkor meggyűlöli, de folyton muszáj rágondolnia.
A félelem megnyomorít. De ha áttörjük ezt a gátat, bármi lehetségessé válik.
A félelem sosem lehet úrrá rajtam, ha elég erős az elhatározásom, hogy sikeres leszek.
A legnagyobb félelmeinktől gyakran csak egy kis kapu választ el minket, de igyekszünk távol maradni tőle, mert ha átlépnénk rajta, azzal elismernénk, amivé életünk során váltunk. Amit viszont elismerünk, az szabaddá tesz.











