Régebben a víz volt a legnagyobb félelmem – rettegtem a vízbe fulladástól és attól, hogy a fejem a víz alá kerül.
Az ember mindig félt attól, amit ésszel nem ért fel.
(Magneto)
Vannak olyan dolgok, amelyeket még félelmében sem mond ki az ember, pedig ha kimondaná, megszűnnék a félelem.
Manapság inkább visszariadunk a környezetünk spontán változásaitól, minthogy reagálnánk rájuk. Következetesen a menekülést választjuk a harc helyett, mert már nincs bátorságunk szembenézni a bizonytalansággal.
Amikor teljes gázzal mész, nincs idő a félelemre.
A család a szívek és a lelkek egysége, ahol félelemnek nincs helye.
Én is ugyanabban a világban élek, mint te, de egy pillanatig sem éreztem semmilyen félelmet, mert tőlem nem lehet elvenni semmit.
Mert az emberek nem attól félnek, amitől kellene, hanem attól amitől nem.
A félelem egyfajta börtön, amely korlátok közé szorít. Minél kevésbé félsz, annál több erőd lesz, és annál teljesebb lesz az életed.
A legtöbb ember életét a félelem uralja. Félelem a veszteségtől, a kudarctól, az ismeretlentől vagy a magánytól.
Aki fél, annak függőségre van szüksége, miként a gyengének támaszra.
Hallottam rendezőkről, akik üvöltenek a színészekkel, és olyanokról is, akik valami trükkel hozzák ki belőlük a megfelelő alakítást. Van, aki a munkát úgy próbálja kézben tartani, hogy a többieket félelemben tartja. Szerintem ez elég nevetséges, sőt, szánalmas ostobaság. Ha az emberek félnek, nem akarnak dolgozni. Manapság sokan érzik magukat megfélemlítve. A félelemből gyűlölet lesz, és gyűlölni fogják a munkát. A gyűlöletből meg harag, és akkor haragudni fognak a főnökükre és a munkájukra. Ha félelemkeltéssel tartanám kézben a stábot, jó, ha a mostani munkám egy százalékát el tudnám végezni. Az egész folyamatnak a közös öröme is odalenne. Mert fontos, hogy öröm legyen a munka.
Félénkségem volt életem nagy csapása; elhomályosította az érzékeimet, megakasztotta a nyelvemet, elködösítette a gondolataimat, szétzilálta a szókészségemet. De gátlásaim inkább az ostoba, mint okos emberek társaságában jelentkeztek. Feltételeztem, hogy az okosak megértenek; ebből önbizalmat merítek.
Csak kétféleképpen élhetjük az életünket: szeretetből vagy félelemből. És ha nem szeretetből tesszük, akkor csak a félelem marad.
A félelem felfal, gyengévé tesz.
Kiskoromban sokszor nem tudtam elaludni, mert azt hittem, egy szörny van a szekrényben. Aztán a bátyám megtanított, hogy ott bizony csak az én félelmem van, ami nem valódi, és nem is megfogható…csak olyan levegő, vagy az sem. Azt mondta, nézzek szembe vele. Nyissam ki azt az ajtót, és a szörnyeteg eltűnik. Itt viszont hiába vagy bátor és nyitod ki az ajtót, száz másikba ütközöl. A mögöttük lapuló szörnyek pedig mind valódiak.
(Michael Scofield)
Félek a tojásoktól (…) Az a fehér, kerek, lyukak nélküli izé… Látott már valaki felháborítóbbat, mint egy tojássárgája, amely feltöréskor kiönti a sárga folyadékát? A vér legalább vidám, vörös. De a tojássárgája sárga, lázadó. Én inkább sosem kóstoltam meg.