Mert azok az üveggolyók, amik ennyi időt töltöttek együtt a zsebben, azok egy életre összetartoznak, azok egymás nélkül már nem is tudnak se tündökölni, se gurulni.
A legelegánsabb autóval járó, szmokingban feszítő alakból is kibújik előbb-utóbb a lumpenproli, ha elmegy az Operába, és leköp a páholyból a nézőtérre, ahogy köpdösött annak idején a gyárban, és ahogy köpdös otthon is, csak már aranyibrikbe.
Kiszámíthatatlan, hogy az idő kerekei merre gurulnak tovább, szalad velünk a pillanat, és kirángat minket a létezés peremére, oda, ahol minden egyszerre történik, és mégis minden moccanatlan.