Le kell zuhannunk egy párszor, hogy megtanuljunk repülni.
A nulláról indulók gondolkodásmódja szerint a hűtőszekrény soha nincs tele és nem is lesz. Mindig lehetünk még erősebbek és fürgébbek, mentálisan és fizikailag egyaránt. Lehetünk még tehetségesebbek és még megbízhatóbbak. Ebből fakadóan soha nem szabad azt érezned, hogy elvégezted minden feladatod. Mindig akad további tennivaló. Tapasztalt búvár vagy? Csodás! Akkor dobd le a felszerelésed, vegyél egy mély lélegzetet, és merülj 30 méter mélyre szabadtüdős technikával. Menő triatlonistának számítasz? Klassz! Akkor tanulj meg sziklát mászni. Csupa csillogó siker fémjelzi a karriered? Remek! Tanulj meg egy új nyelvet vagy szakmát. Szerezd meg a második diplomádat. Gond nélkül fogadd el, hogy tudatlan vagy, és újra bután kell beülnöd egy osztályterembe, mert csakis így bővítheted a tudásodat és a tevékenységeid számát. Ez az egyetlen módja annak, hogy tágítsd az elmédet.
Minden új eszme három fokozaton megy át: a mellőzésen, az elhallgatáson, közönyön; másodszor az üldözésen, magánemberek, társadalmi rétegek, végső fokon az állam részéről történő fokozatokban; harmadszor: az elismerés, a régi eszme megsemmisítése.
Rendkívül magabiztosnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ne vegye magára a rossz kritikát, mert a kéretlen, sokszor bántó, felületes véleményalkotás gátol a kibontakozásban. Viszont az új generációnak, a mostani huszon-, harminc-éveseknek, óriási szerepe lehet ennek a kegyetlen, beszólogató, kigúnyoló szokásnak a felszámolásában. Ha azt az energiát, amit mások lekicsinylő véleményezésére, bírálatára fordítanak, kreativitásra, tettekre és valaminek a létrehozására használják, virágzó paradicsomot fognak tudni teremteni. Tanácsolom, hogy legyenek elhivatottak, igényesek, tudást akarjanak szerezni, ne a semmi után futkossanak.
Nagyon sok jóravaló ember van, akik szüleiktől vagy őseiktől épp elég gonoszságot örököltek, és mégis jók maradtak. Ezt már nem tudja megvizsgálni a tudomány. A jó nevelés, az erős akarat számomra biztosabb valami, mint az öröklődés. Ami jó és helyes, azt tudjuk vagy megtanulhatjuk, és ehhez kell tartani magunkat. De hogy mi van bennünk esetleg őseink titkaiból, azt senki nem tudja pontosan. Jobb is, ha nem számolunk vele.
Vágyakozni sokkal könnyebb, mint az elszenvedett tapasztalatokból levonni a tanulságot.
A spirituális fejlődés belső utazást jelent. Ez a lélek tanulásának az útja, amelynek során a múltat el kell engedni. Ezt pedig magunknak kell megtapasztalnunk.
Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.
Az ősi, általam spirituális módszernek nevezett technikák megismerése, elsajátítása tanulást, munkát, komoly erőfeszítést jelentett, ám minél többet tudtam már róluk, minél több saját tapasztalattal rendelkeztem, életvezetésem, felfogásom annál eredményesebb és kellemesebb kalanddá változtatta az életemet.
Csak a nagyok kételkednek igazán önmagukban. És a kételyeket napról napra leküzdve múlják felül önmagukat, napról napra nagyobbá válva.
Mindenki képes átalakulni egy másik személlyé és elérni olyan dolgokat, ami a szakértők szerint lehetetlen, de nagyon komoly elhatározás, fókusz és egy páncélozott elme szükségeltetik hozzá.
Jelszavaink valának: haza és haladás. Azok, kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg: miképen a maradás szónak több jelentése van. Korszerinti haladás épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés.
Tisztában voltam a sikereimmel, de soha nem hagytam abba a próbálkozást, hogy még jobbá váljak.
Hálásaknak kell lennünk azok iránt, kik fölfedik tökéletlenségeinket. Ha tökéletlenségeink nem is tűnnek el ezáltal, mert hiszen igen sok van bennünk, mégis e tökéletlenségek – miután megismertük őket – kezdenek alkalmatlankodni szellemünknek, felserkentik lelkiismeretünket és iparkodunk megjavulni és hibáinktól megszabadulni.
Először is magadat kell fantasztikussá formálnod; ezután tudsz fantasztikus dolgokat tenni.
Rendkívül hálás vagyok azokért a körülményekért, amelyeknek köszönhetően általában békén hagytak, és így lehetőségem nyílt, hogy ezen inkarnációm céljának megfelelő irányba fejlődhessek.
Tudom, hogy képes vagyok megállni, nehogy kinyírjak valakit, de mindig közel járok hozzá. Egyesekben nincs egy szemernyi tisztesség vagy tisztelet sem. Néha, amikor találkozom egy ilyen fazonnal, azt kívánom, bárcsak beszólna valamit a feleségemre, hogy szétverhessem a fejét. Vannak ilyen fazonok, de nekem nem lenne szabad így gondolkodnom. Próbálom visszafogni magam, próbálok új ember lenni. De mekkora darabokat kell levágnom a tökeimből ahhoz, hogy új ember lehessek?
Ha jobb emberré akarsz válni, magadba kell nézned, és le kell küzdened a gyengeségeidet.
Minden nagy katedrális építését egyetlen tégla elhelyezésével kezdték. Egy nagy társadalom építőköve az egyén.
Amikor valaki tényleg felfogja ezeknek a hatalmas, spirituális erőknek a jelenlétét saját magában, és használni kezdi az életében, páratlan jövőbeni fejlődés előtt áll. Úgy tudjuk növelni a lehetőségeinket, hogy minden egyes másodpercet újként élünk meg. Bízz a benned lakó, életadó erőben!