462 idézet
A múltnak tökéletesebb megértésével – miután annak részese voltam –, tisztán látva a jövő feladatait, segítségére akarok lenni az ifjú nemzedéknek, a folytonosságnak és fejlődésnek azon összekapcsolására, amelyből áll az élet; mert megszűnés és újból kezdés éppúgy nem élet, mint nem élet a megcsontosodott maradiság; az élet nem más, mint folytonos fejlődés.
Kezdő koromban azt hittem, mindent tudok. Szerencsére hamar rájöttem, hogy semmit se… Gyakran előfordult, hogy nem ütőfelülettel találtam. Ilyenkor jött a zsákolás. Nem egyszer, nem százszor, milliószor. Akkor érkeztem az edzésekre, amikor még senki se volt ott, s akkor távoztam, amikor már mindenki hazament. Hivatásos versenyző koromban a legegyszerűbb gyakorlatokat is elővettem.
Ismernie kell azt, a mi nem jó történt a multban, hogy ismétlésének elejét venni képes legyen.
Minthogy senki nem Superman, bárki követhet el hibákat és ballépéseket. Azonban nem mindegy, hogy körmondatokban magyarázza el magának, miért is volt szükségszerű mindent mozzanat, avagy egyszerűen azt mondja: „Na. Hát ez most nem működött. Okulnom kell belőle!”
Amikor (valóban) sikeres embereket látunk, az ő személyiségjellemzőik között általában ott szerepel, hogy nem rettegnek a hibáiktól, inkább keresik azokat, a kudarcokat pedig arra használják, hogy tanuljanak belőle. Nem haragszanak magukra olyan esetekben, amikor látszik, hogy a kudarc rajtuk kívülálló okok miatt jött létre.
Egy kudarc, bár nem jó érzés a feldolgozása, mégis gazdagítja az ember személyiségét egy hatalmas tapasztalattal.
Sokkal nehezebb megtanulni úszni, ha az ember egyszer csak az óceánban találja magát, ahol a legkisebb hullám is négyméteres, mint akkor, ha szólnak neki, hogy indul az úszótanfolyam a helyi uszodában.
Az ellenség háborús propagandájából én is nagyon sokat tanultam. Azok fölött, akiknek ezen a téren is a legtöbbet kellett volna tenniük, az idő nyomtalanul haladt el; részben túlságosan okosnak képzelték magukat annál, hogy másoktól is tanulhassanak, másrészt a becsületes akaratuk is hiányzott hozzá.
A fejlődés nem segített semmit, csak a külszín változik, a pénzhelyzet, a jólét… ez nem igazi fejlődés.
Tanulni ajándék, még abban az esetben is, ha a fájdalom a tanítómestered.
Szükségünk van a bűneinkre, tévedéseinkre, hibáinkra, különben fejlődésünk legértékesebb ösztönzőitől esnénk el.
A Paul Street-csatorna miatt felvettem egy bizonyos beszédstílust, de a színpadon nem lehet hosszú körmondatokban beszélni, ott pár szóban kell frappánsnak lenni. Ezt még tanulom.
A csalódásokból mindig tudtam tanulni, talpra állni, erősen kijönni belőle, a korrekciós sikerek rendbe rakták a megelőző csalódást.
Az erősebb faj el fogja söpörni a gyöngébbet, mert az életösztön nem ismer mondvacsinált akadályokat.
A kockázatkerülés olyan, mintha magát az életet próbálnánk elkerülni; megáll a növekedésünk!
Képtelenség előrehaladni, ha azt nézed, mi van mögötted. Így csakis az árokban végezheted!
Túl hamar ítélünk bizonyos dolgokat kudarcnak, pedig azok csak tapasztalatok, a tanulási folyamat részei. Ha tudjuk, hogy mi nem működik, azzal egy lépéssel közelebb jutunk ahhoz, ami működik.
A tévedések a kreatív folyamat részei, és a tanulás elengedhetetlen velejárói.
A lehetőségek önmagukban nem jelentenek sokat, ha nem tudsz élni velük. Ezért meg kell szerezned a tudást, amivel megteremtheted magadnak őket.
