Szerintem a színészek a legunalmasabbak. Amennyire csak lehet el is kerülöm őket, nem barátkozom a pályatársaimmal.
Ha autókról van szó, csak kétféle ember létezik: őrült és gyáva.
A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.
Mára kiderült, hogy a miniszterelnök egy olyan barát, aki nagy mosollyal, ígéretekkel érkezik a disznóölésre, ám amikor a házigazdák nem figyelnek, teletölti a táskáját kolbásszal, hurkával, sonkával, és némán pislogva hallgat, amikor az este végén nem jut mindenkinek ennivaló. Milyen vendég az ilyen? Gondoljatok bele! Ti beengednétek a házatokba? Folyton szemmel kell tartani, nehogy elcsenjen valamit, nehogy Fülöp-szigeteki vagy vietnámi munkásokat telepítsen a nappalitokba! Egy napon pedig azon kapnátok magatokat, hogy a veje a hűtőtökből eszik. Azt látnátok, hogy a lánya nevére íratja a fürdőszobátokat, és a spájzban a befőttek elvesztik a befőtt jellegüket, mert a haverjai a celofánt beszakítva könyékig turkálnak bennük. A házunk, a hazánk a miénk, nem kirabolni való szabad préda.
Tudok dolgokat. Olvasok az emberek gondolataiban, tudod? Az asztal felett váltott pillantásokban. Ez adottság.
Nincsen annyi időnk, hogy azoknak a ráérő és szőrszálhasogató embereknek a kutakodásával foglalkozzunk, akikben több hajlam van a kérdezősködésre, mint a megértésre.
Ha sikerül tetten érni egy embert, amikor csodálkozik, ki fog derülni, hogy ilyenkor az arca egészen az övé – talán éppen azért, mert valami másban elmerül -, és többnyire szép is.
Az emberek teherbírása nem mérhető és nem előre látható. Vannak emberek, akikről azt hisszük, hogy testben-lélekben gyöngék, mégis elviselnek végtelen időkön át végtelen sok megpróbáltatást.
A kaleidoszkóp egyszerű és bámulatos. Elég, ha tíz különböző alakú, más-más színűre festett üvegdarabkát helyezünk el benne, mielőtt lezárnánk. A tükörrendszer elvégzi a dolgát. Aztán megrázhatjuk tízszer, tízezerszer, és soha többé nem fogjuk látni ugyanazt a mintázatot. Az ember nem egyszerű, de bámulatos. Őbenne nem tíz, nem is tízezer, és nemcsak más-más alakú és színű üvegdarabka van elhelyezve. Különben is, az ember nem lezárható, mint egy kaleidoszkóp, ezért folyton-folyvást belékerül valami új, és mégis van egy ismeretlen pillanat, amikor végérvényesen rögzülnek benne a tükrök. (…) Minden embernek megvan a maga tükörrendszere, ami csak a sajátja.
Valószínűleg baj van a vágyak rendjével és erőviszonyaival. Hiszen mi mással magyarázzam, hogy a pokol tüzével se lehet minket, embereket, egyetlen boldog pásztorórától elriasztani? Hacsak nem ez tesz emberré.
A legszebb és a legrútabb történések – legalábbis a számomra legtöbbet mondók – az emberek arcán zajlanak le vagy a testükkel esnek meg.