1162 idézet
Milyen furcsa, hogy a világ így emberek nélkül olyan csöndes és olyan békés és olyan szép. Csak éppen az ember nem akar békében élni, nem akarja a csendet és elfut a széptől. Milyen különös is az ember. Szaladgál ide-oda a földön, mint egy nagy, kártékony féreg, óriási mérges hangya, mindent lerág, mindent eltapos, még a magafélét is, még önmagát is.
Némely ember mérföldeket halad téves irányba, anélkül, hogy elfáradna. Aztán mikor csak néhány lépést kell tennie, hogy jó ösvényre jusson, akkor sokallja. Hiába, ilyenek vagyunk mi, emberek.
Az emberek mindent pusztítani akarnak. Én csak annyi halat fogok, amennyi nekem kell, s néha az uraságnak, ha följön. Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik.
A legnagyobb baj az, hogy sohasem tudjuk egymásról biztosan, ki kicsoda. Az emberek összejönnek, összetársulnak, széjjelmennek, kavarognak, és sohasem tudják biztosan, hogy ki az, aki mellettük van. Ki az? Igen, ez a legnagyobb baj, látod, a világon. Csak néha tudják meg egymásról az igazat. Néha. És csak akkor, ha már késő.
Ha úgy viselkedsz, mint egy híresség, akkor az emberek is úgy fognak bánni veled.
Az ember szereti át***ni a másikat, így megy ez, ilyen a természetünk. A természetben nincs irgalom, ezt szeretem benne. Ha nagyobb vagyok nálad és erősebb, megeszlek, vagy meg***lak és úgy eszlek meg!
(Conrad Harrigan)
Ha meg akarod tudni, szereted vagy gyűlölöd az embereket, ennek az a legbiztosabb módja, ha együtt utazol velük.
Mindig azok a legszigorúbb bírái másoknak, akik maguk is megérdemelnék, hogy megleckéztessék őket.
A csendes emberek mindig figyelő emberek. A hallgató emberek mindig többet hallanak meg, mint a saját hangjuktól mámorosak.
A hatalom nem korrumpál – csupán megszünteti a kényszert a színlelésre. Az igazságos védelmezni fog, az ambiciózus kihasznál, a bizonytalan zsarnokká válik. Nem a hatalom változtat meg – hanem az igazi arcod mutatkozik meg, amikor már nem félsz a következményektől.
Régi tapasztalás, hogy vonzalmunkat nem a legérdemesebbekre szoktuk pazarolni.
A leggazdagabb ember nem az, akinek a legtöbb tárgya van, hanem akinek a legkevesebbre van szüksége.
Az ember valódi arca akkor látható, amikor a szolgáival beszél.
Az ember jelleme akkor mutatkozik meg a legtisztábban, amikor szorult helyzetben kell döntést hoznia.
Az emberek imádnak véleményt formálni. Legtöbször természetesen olyan dolgokról, amelyekről lövésük, vagy amelyekhez közük sincs.
Az emberek szívesebben élnek szenvedélyes fikcióban, mint az aktuális realitásban.
A legtöbb ember zavarba jön, ha nekiszegezik a kérdést, milyen kapcsolatban van valamilyen hölggyel – különösen, ha komoly érzelmekkel viseltetik iránta. A legtöbb ember lelke mélyén van egy olyan titkos zug, ahova nem szabad idegeneknek betolakodniuk.
Az átlagemberek az életben igyekeznek mindent megúszni. A sikeresek pedig, arra törekednek,hogy boldoguljanak.
