Az emberek olyanok, akár a teafilter: nem tudhatjuk, milyen erősek, amíg forró vízbe nem dobjuk őket.
Emberismeret idézetek
Mert nem az a nagy kérdés, hogy az embernek rossz modora van-e, vagy jó modora, az a fontos, hogy minden emberi lénnyel szemben egyforma modora legyen. Egyszóval, hogy az ember úgy viselkedjék, mint a mennyországban, ahol nincs első, második, harmadik osztály, hanem minden lélek egyforma.
Egyik ember így, a másik úgy beszél, de a mondatokat a jellem fényénél kell megítélni.
Az ember soha nem tudhatja, hogy minek örvendezzék, s miért bánkódjék. A jó magával hozza a rosszat, a rossz magával hozza a jót. Éjszakában botorkálunk, fejünk felett az, ami meg vagyon írva odafent, esztelenek vagyunk mind óhajainkban, mind örömünkben és bánatunkban.
Figyeld meg az emberek hajlamait, s észre fogod venni, hogy akadnak köztük olyanok, akik mintha elkésetten jöttek volna a világra: egy másik századból valók.
Mert az ember kénytelen-kelletlen beáll a kórusba. Mikor benyitunk egy társaságba, az ajtóban rendszerint még a képünket is a bentiekéhez igazítjuk, megjátsszuk a tréfás embert, pedig szomorúak vagyunk, a szomorút, pedig tréfálkozni szeretnénk, semmiből sem akarunk kimaradni: az irodalmár politizál, a politikus filozófiai kérdésekről, a filozófus a morálról, a moralista pénzügyekről, a pénzember szépirodalomról vagy geometriáról vitázik, s ahelyett, hogy figyelnének vagy hallgatnának, mindenki arról fecseg, amihez mit sem konyít, és ostoba hiúságból vagy merő udvariasságból valamennyien unatkoznak.
A bűn csak időnként bántja az embereket, a bűn szembeötlő látszata szüntelenül.
Athénban híg a levegő: némelyek úgy vélik, ettől olyan éles eszűek az attikaiak.
Jellemző a balgaságra, hogy mások hibáit észreveszi, a sajátjairól megfeledkezik.
A legtöbb ember – beleértve engem is – ugyanazokat a hibákat követi el újra és újra.
Azok, akik elsőként vizsgálták behatóan az emberi természetet, mindenekelőtt a szenvedélyeket akarták megkülönböztetni egymástól, megismerni és jellemezni őket. Az egyik ember elvont gondolatok formájában ragadta meg őket; ez volt a filozófus. A másik testet és mozgást adott a gondolatnak; ez volt a költő. Egy harmadik a márványt faragta az ember hasonlóságára, és ez volt a szobrász. Egy negyedik letérdeltette a szobrászt műve előtt; s ez volt a pap.
Az ember társas lénynek született, és ha elszigetelik, gondolatai összezavarodnak, jelleme megváltozik, ezer nevetséges hajlam csírázik ki szívében; különc eszmék támadnak lelkében, mint a gaz a műveletlen földön.
Rájöttem, hogy miért hitték páran, hogy fennhordja az orrát. Mert áradt belőle a nyugalom. Ahogy járt, kelt és beszélt, az nem volt igazán ide illő. Úgy sétálgatott, mint aki egy parkban andalog és tesz az egész világra. Mintha kabát gyanánt egy láthatatlan védőpajzsot hordana. Igen, az igazat megvallva, az első perctől kedveltem őt.
Emberismeret idézetek, Filmidézetek, Klasszikus film idézetek
Teljességgel tökkelütöttnek kell ahhoz lenni, hogy valaki ne tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, a helyest a helytelentől.
Ma az látható, hogy a művészeteket áruba bocsátják. Én úgy látom, hogy az emberek önmagukat is áruként kezelik, a különböző felszereléseket pedig tömegcikként gyártják.
Az emberek bajai nem abból származnak-e, hogy nem tudnak nyugodtan ülni otthon a szobájukban?
Ha jobban belelátnál a mai párkapcsolatokba, akkor a kilencvenöt százalékukból fejvesztve menekülnél. Társfüggők, érzelmi zsarnokok és koldusok gyülekezete. Ezt irigyled tőlük? Vizsgáld meg, hogy kívül hordott önbecsülése van-e a feleknek, vagy belül hordott. Ha belül hordott, akkor valóban boldogok, hiszen nem egymástól várják a boldogságot, hanem megosztják a másikkal. A te feladatod az, hogy belül hordott önbecsülést fejlessz magadban. Attól a pillanattól kezdve nem vagy hiányállapodban.
A kritika az ítélni jelentésű görög eredetű szóból származik. Aki kritikát mond a másikra, az ítélkezik a másik fölött. Mindegy, hogy „jó” vagy rossz szándékból teszi ezt. A kritika ítélkezés. Paradox módon a kritizáló emberek is feltétel nélküli szeretetre vágynak, miközben ontják magukból a kritikát. És minél frusztráltabb valaki, annál több kritikai megjegyzést szór szét a világban.