Nem lenne könnyű dolgunk, ha a halogatásnál destruktívabb, haszontalanabb emberi szokást kellene megemlítenünk – holnapra halasztani azt, aminek már a múlt héten el kellett volna készülnie!
Az emberek teljesen helytelen úton járnak, mikor kevesebbet ajánlanak valamiért, mint amennyit módjuk volna adni érte, inkább többet kéne ajánlaniuk, s aztán lefelé srófolni az ajánlatukat.
Az emberi természet jelentőségét állandóan alábecsülik az üzleti életben, ezáltal az emberek rengeteg örömtől és haszontól fosztják meg magukat. Persze őszintének és nyíltnak kell lenni, ez azonban nem esik nehezére annak, aki amúgy is az. Minél emberibbek és nagyvonalúbbak vagyunk, annál jobbak a lehetőségek az üzleti életben.
Bajban mutatkozik meg, hogy ki jó barát, hisz jó körülmények közt van barát elég.
Az ember életét a gondolatai alakítják. Ha a rosszra figyel, akkor csak a rosszat veszi észre maga körül, és az tölti be egész lényét. Ellenkező esetben szabadon marad a gondolatainak „fenntartott hely” egy része – legalábbis így tapasztalta -, és ebbe a szabadon maradt részbe beszivároghat valami jó is. Ha valaki dagonyázni akar a rosszban – hát csak tessék, de akkor ne csodálkozzon, hogy nem történik vele semmi jó.
Az ember tekintete nem hazudik. Szavakkal lehet hazudni, de a szem mindent elárul.
Naponta érnek el hozzám emberi jajkiáltások; annyi emberi fájdalom van, annyi nyomorúság, mi pedig hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy mi közünk hozzá.
Ha nem jön ki számodra a lépés, és nincs szerencséd, akkor az emberek hajlamosak elfelejteni azt, hogy korábban mit tettél le az asztalra.
Elgondoltam, hogy milyen titkos teremtmény is az ember! Nappal küszködik azzal, ami van; s éjjel pedig küszködik azzal, ami nincs. És ha elmúlik a nap és elmúlik az éjjel, akkor az, ami volt, egészen egyforma lesz azzal, ami nem volt.
Néztem az embereket, akik vagy nagyon hangosak voltak, vagy nagyon csendesek. A nagyon hangosak minden szavában az volt, hogy itt minden az övék, s a nagyon csendesek emésztő némaságában is az volt, hogy itt minden az övék, mert a hallgatásuk nagyobb volt, mint minden kiáltás.
Nem csoda, hogy annyi baj van a világon, mert az emberek gonoszságánál csak az ostobaságuk nagyobb.
Én nem szeretem az erejükben dölyföseket, mert tudom, egyszer úgyis elesett és szomorú lesz mindenki. A kemény tekintet: alázatos és révedező lesz, a parancsoló hang: lágy és kérő. Az ököl: kinyújtott, reszkető tenyér.
Ki tudom számítani a mennyei testek mozgását, de képtelen vagyok kiszámítani az emberi őrültséget.
Minél többet tudsz meg az emberekről, csak annál jobban utálod majd őket.
Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.
Valamikor arról lehetett megismerni egy úriembert, hogy milyen könyvei vannak, manapság meg arról, hogy milyen könyveket nem ad vissza.
Én az embert a nevetéséről ítélem meg. A varga röhög. A tudós csak mosolyog.
Az akaraterő, a kitartás minden emberben megvan, de a legtöbbnél sosem mutatkozik, mert belesüppednek valamibe, amiben kényelmesen lustálkodhatnak egész életükben.