Az alkohol nem változtatja meg az emberek jellemét, csak felszínre hozza rejtett tulajdonságaikat.
Az írástudatlan ember még csak hagyján, de a félművelt ember mindennél rosszabb. Rosszabb, mint tavasszal a belvíz. Mert ha ki is süt a nap, remény sincs rá, hogy elpárologjon.
Aki rendben és békében él saját magával, az nem törődik mások milyenségével vagy viselt dolgaival. Hiszen boldog a saját életével, és nem szeretné előírni, hogy mások mit tegyenek, vagy milyen keretek között éljenek.
Hűség és bátorság csak olyan emberek körében tanyázik, akik tiszta lelkiismerettel vannak egymás iránt: akiknek mosolyába nincsen kés göngyölve, szavaik pedig nem arra valók, hogy a szándékaikat eltitkolják velük.
Az ostobaság Isten egyik adománya ugyan, de ettől még nem szerencsés visszaélni vele.
Magyarországon azokat szeretik, akik beállnak a sorba. Akik helyezkednek, akik nyalnak. Akik mindennap elmondják a főnöküknek, hogy milyen jó főnök. Lehet, hogy ők ezzel előrelépnek, de mások nincsenek beljebb vele.
A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.
Az okos emberek megoldják a problémákat, a zsenik pedig megelőzik őket.
Az emberek meglehetősen furcsán gondolkodnak. Mindig az kell, ami a másiknak van. Készen. Tenni a lehető legkevesebbet kelljen érte.
Tudod, megfigyeltem, hogy az emberek mindig várnak valamire. Várják, hogy vége legyen az aznapi munkának, várják, hogy hétvége legyen, várják, hogy jöjjön a nyár, várják, hogy végre év vége legyen, meg karácsony. Így voltaképpen az egész életük egy nagy várakozás valamire, ami ha ott van, meg se nézik, át se élik igazán, csak rögtön várják a következő állomást. Azután meg panaszkodnak, hogy milyen gyorsan eltelt az élet, és nem is éltek benne igazán.
Az emberek utálják az igazságot. Csakhogy az igazságot ez egyáltalán nem érdekli.
Amikor alkalmazottat veszek fel a cégemhez, akkor sem azt választom, aki azzal kezdi: mennyi a fizetés, hanem azzal, hogy mi lesz a dolga.
Az emberek próbálnak tökéletesnek mutatkozni az Instagramon, ahelyett, hogy lazítanának, szórakoznának. Ez magad miatt lenne fontos. Mint Jack Grealish a Bajnokok Ligája-döntőt követő ünneplésnél. Az gyönyörű volt! Mindenki így ünnepel egy Bajnokok Ligája-győzelmet, de őt a kamerák is figyelték, mert egy celeb, egy híresség, és végsősoron mindenki ilyen szeretne lenni. Nem veszíthetjük el teljesen önmagunkat.
Az emberiség holt fogalom. (…) minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmire se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség.
Minden embernek szüksége van rá, hogy higgyen valamiben.
Kend ne akadjon fönn azon, mit más csinál,
Hisz kend sem volt jobb a deákné vásznánál.
Mindent, mindenkit tökéletesnek akarunk látni, és ha valami elromlik, eszünkbe se jut, hogy megjavítsuk, a gombot felvarrjuk, a zoknit megfoltozzuk, új cipzárt vegyünk bele, egyszerűen kihajítjuk a kukába. Ez a mentalitás érvényesül az emberi kapcsolatokban is. Sajnos, az igényesség nagyon sokszor türelmetlenséggel és kegyetlenséggel párosul.
Az emberek szinte versenyeznek, hogy ki tud több rosszat mondani a másikról, a világunk minden egyes milliméteréről, jelenről, múltról, jövőről egyaránt! Feltúrják a pöcegödröket, évszázadok távlatából is előbányásszák a legkisebb rosszat is, hogy azt az ünnepi asztalra téve mindenkinek elvegyék az étvágyát, a kedvét az élettől.