A kritika mindig felette szükségesnek tartja, hogy amit meg nem ért, azt halálos ellenségnek tekintse.
Általában minden idők népvezérének legfőbb feladata épp az, hogy a nép figyelmét ne aprózza el, hanem egyetlen ellenfélre összpontosítsa. Minél egyöntetűbb a nép harci kedvének az irányítása, annál nagyobb lesz a mozgalom vonzóereje és annál hatalmasabb az átütő ereje. A nagy vezérek zsenialitása éppen abban rejlik, hogy még a különböző ellenfeleket is, mint egy kategóriába tartozókat tüntetik fel, mert különféle ellenfelek felismerése a gyönge és bizonytalan jellemeknél könnyen a saját igazságukban való kétkedéshez vezet. Abban a percben, amikor az ingadozó tömeg a harcban igen sok ellenféllel találja szemben magát, azonnal a tárgyilagosság álláspontjára helyezkedik, és felveti a kérdést, hogy vajon a többiek mind tévednek, és hogy tényleg csak saját népének és saját mozgalmának van igaza. Ilyenkor már saját erőnk első megbénulása jelentkezik. Ezért kell több, belsőleg különböző ellenfelet egy kalap alá venni, hogy a tömegek meggyőződése szerint a harcot csak egyetlen ellenféllel szemben folytassák. Ez megerősíti a saját igazukba vetett hitet, és fokozza az ellenféllel szembeni elkeseredést.
Jobb tévedésből megölni egy ártatlant, mint tévedésből megkímélni egy ellenséget.
Mindig a belső ellenség az igazi és az életveszélyes, és nem a külső.
Emlékszem, hogy Sly Stallone nagyon tisztelt engem és a filmjeimet, és én is tiszteltem az alakításait, a tehetségét és a filmjeit… De ő csak az ellenséget látta bennem, én pedig őt láttam ellenségnek, és meg kellett szabadulnom tőle, neki pedig meg kellett szabadulnia tőlem… és ennyi volt. Aztán a ’90-es években összejöttünk, és azt mondtuk, hogy ez butaság, dolgozzunk együtt, és nagyon jó barátok lettünk.
Van egy határ, hogy hány ellenséget bír el az ember.
A bolond, aki bölcsnek hiszi magát, egész életében önmaga ellensége. Hibát hibára halmoz, és azok végül keserű gyümölcsöt teremnek.
Nem szabad gyakran ugyanazzal az ellenséggel harcolnod, mert kitanulja a taktikáidat.
A puskát hordozó ellenség megsemmisítése után még mindig marad puska nélküli ellenség; ezek szükségszerűen elkeseredetten fognak harcolni ellenünk, és nekünk semmiképpen sem szabad könnyen vennünk őket. Ha most nem így tesszük fel és nem így értjük ezt a kérdést, rendkívül súlyos hibákat fogunk elkövetni.
Amivel az ellenség szembeszáll, azt támogatnunk kell. Amit az ellenség támogat, azzal szembe kell szállnunk.
Ellenségeink mindazok, akik szövetségre lépnek az imperializmussal: a hadurak, a bürokraták, a komprádor-osztály, a nagybirtokos osztály és az értelmiségnek a hozzájuk szegődő reakciós része. Forradalmunk vezető ereje az ipari proletariátus. Legközelebbi barátaink a félproletárság és a kispolgárság. Ami az ingadozó közép-burzsoáziát illeti, jobbszárnyuk ellenségünk, balszárnyuk viszont barátunk lehet, de állandóan résen kell lennünk, és nem szabad megengednünk, hogy szétzilálják arcvonalunkat.
Az ellenség önmagától nem pusztul el. Sem a kínai reakciósok, sem az amerikai imperializmus Kínában levő agresszív erői nem lépnek le önszántukból a történelem színpadáról.
Az előrelépéshez fel kell hagynunk azzal, hogy ellenfeleinket ellenségként kezeljük.
A háború célja az ellenség minden lehetséges módon való megsemmisítése.
Soha ne hátrálj meg a küzdelemtől. Támadj akkor is, ha kedvezőtlen helyzetből kell, ezzel megzavarod az ellenséget.
Ne szerezz túl sok ellenséget, mert még egymásra találnak.
