Az élet egy próbatétel; mindenkin magán múlik, hogy jól vizsgázik vagy sem.
Élet idézetek
Az életnek csak úgy van értelme, ha valami hatalmas gondolat szolgálatába állítjuk.
Az élet értelme a valahová tartozás.
Az embereket annyira lefoglalja az élet, hogy soha nem állnak meg elgondolkodni a miérten.
Az életnek akkor van értelme, ha vannak olyan dolgok, amelyekért érdemes meghalni.
Élet. Mit lehet mondani? Nem való mindenkinek.
Aki nem csupán a pillanatnak szeretne élni, hanem tudatosan vállalja az emberi létet, legelemibb szükségletének és legnehezebb feladatának azt tekinti, hogy megtalálja élete értelmét. Köztudott, hogy sokan, akiknek ez nem sikerül, elvesztik életkedvüket, és lemondanak a keresésről is. Az élet értelmének felismerése nem hirtelen következik be egy bizonyos életkorban, és nem is az évek számán alapuló érettség hozza magával. Ellenkezőleg: épp az élet lehetséges vagy kívánatos értelmének biztos felismerése az, ami az ember lelki érettségének meglétét bizonyítja. Ez pedig hosszú fejlődés eredménye: minden életkorban keressük, és minden életkorban meg is találunk valamit az élet értelméből – szellemi képességeink mindenkori fejlettségének megfelelően.
Az antik mitológia felfogásával ellentétben, a bölcsesség nem úgy pattan ki az emberből, mint Athéné Zeusz homlokából, vagyis nem teljesen kifejlett állapotban jön világra, hanem irracionális kezdetekből alakul ki, apránként, fokról fokra. A világban szerzett tapasztalatok alapján csak a felnőttkorban alakulhat ki az emberben az élet értelmének mélyebb felfogása. Sajnos túlságosan sok az olyan szülő, aki azt szeretné, hogy gyermeke ugyanúgy gondolkozzon, mint ő – mintha nem tudnánk, hogy az önmagunkról, a világról és az élet értelméről alkotott nézeteink éppoly lassan fejlődnek, mint testünk és szellemünk.
Szembesülünk a hatalmas és drámai harccal, ami a rossz és a jó, a halál és az élet, a „halál kultúrája” és az „élet kultúrája” között zajlik. Nemcsak, hogy szembesülünk vele, hanem a konfliktus közepén találjuk magunkat: mindannyian részesei vagyunk, és mindannyian osztozunk benne azzal az elkerülhetetlen felelősséggel, hogy feltétel nélkül az élet pártjára álljunk.
Nem a haláltól kell félni, hanem attól, hogy még nem is éltél igazán.
Lehet, hogy az élet nem túl kegyes hozzád mostanában, de amíg itt vagy, amíg nyomulsz előre, addig bármi lehetséges.
Gyakran az élet kihívásai mutatják meg, hogy valójában mire születtünk.
Nem az a normális, amikor luxusban nő fel az ember. És (…) az élet sem kívánságműsor, hanem inkább egy akadályfutás.
De most tényleg! Hogy döntik el az emberek, hogy mivel akarnak foglalkozni az életükben, ha azt sem tudják, milyen az élet?
Mert az élet több a csónaknál, amelyben evezünk. Több, mint az ember, aki vagyunk. Összetartozás. Saját magunk darabkái valaki másban.
Egy bizonyos életkorban az összes kérdés, amit az ember feltesz magának, ugyanarról szól: Hogyan kell élni az életet?
A biztonság túlértékelt; ha kockázatot vállalunk, azzal sokkal kevésbé kockáztatjuk az életünket, mint bármikor korábban, ami azt is jelenti egyben, hogyha biztonságra játszunk, akkor megosztjuk magunkat egy tartalommal és felfedezéssel téli élet izgalmaitól.
Néha maradnak örök titkok az életben. Következésképp a regényekben is.
A „bárcsak” kezdetű mondatok kártékonyak.
Szabad az embernek egy kicsit hülyének lennie, pont attól szép az élet.
A biológia célja az élet megismerése.
