Az élet rövid. A hibás utakra nincs idő.
Élet idézetek
A halál jelent-e valamit olyan embernek, aki nem is élt?
Az ember élete olyan gyorsan megváltozhat. A múlt egy pillanat alatt úgy tűnik el, mint egy álom.
Én soha nem fogok az élethez érteni.
Az élet latinul: vita. Magyarul is, jaj, de milyen!
Az élet még a tudománynál is közömbösebb szerszám, használhatatlanná teszi az ok-okozati viszonyokat.
Amíg nem vagyunk képesek befogadni a megfoghatatlan, a láthatatlan valóságot, addig az élet adta csodákat sem tudjuk megbecsülni, észrevenni.
Az élet olyan, mint a tenisz. Ha többet adsz, mint kapsz, te nyersz.
Van egy régi vicc: két idős hölgy üldögél egy üdülő teraszán. Azt mondja az egyik: „észrevetted, drágám, hogy itt milyen ócskán főznek?” Mire a másik: „igen, és milyen kicsi adagokat adnak!” Hát ez az! Valahogy alapvetően én is így vagyok az élettel: tele van magánnyal, nyomorúsággal, szenvedéssel, boldogtalansággal, és mégis az baj, hogy olyan gyorsan elmúlik.
A halál ad értelmet az életnek, a tudat, hogy egyszer eljön a vég, hogy kevés az időnk.
Sajnos az élet kiszámíthatatlan. Senki nem tudja, hogy mennyi ideje van még itt a Földön. Ezért kell megpróbálnunk minden napnak örülni.
Hm, élet, élet – mily nehéz,
ha túl fontos neked, hogy élsz!
Minden kis senkiházinak
saját élete olyan drága,
mintha a világ boldogsága
az ő vállán nyugodna csak.
Áldozatot, azt még csak hoznak,
de az élethez ragaszkodnak…
Életem alapvető problémája az volt, hogy az tulajdonképpen valaki másnak az elképzelésein alapult.
Az emberek folyton emlegetik, hogy az élet olyan, mint egy országút, de szerintem ez hülyeség. Az országutak simák, betonozottak, a táblák pedig megmutatják, merre kell menni. Az élet egyáltalán nem ilyen.
Az életnek megvannak a maga évszakai, és mindig eljön az elengedés évszaka. De van valami szép is ebben az időszakban, az elengedésben. A levelek mindig szépen, kecsesen hullanak alá a fáról.
Vannak napok, amikor nagyszerű dolgok történnek, minden gyönyörű és tökéletes, aztán egy csapásra minden pokollá válhat. Mint amikor az ember részeg. Először egész kellemes és megnyugtató. Majd hirtelen forogni kezd veled a szoba, rosszul leszel, és, hát, lehet, hogy az élet is egy kicsit ilyen.
Az élet is olyan, mint a sakk. Bizonyos lépéseket azért teszünk meg, hogy nyerjünk, másokat pusztán azért, mert így kívánja a játék menete, és emiatt kikapunk.
Semmi értelme nincs a létnek. Kizárólag az egyén, aki már egyszer megszületett, az, aki értelmet tud adni a létnek. Beleélni csak úgy a világba… annak végképp nincsen értelme. De ha énnekem van egy olyan célom, hogy más embernek hasznára lehetek, akkor van értelme, és csak akkor van értelme.
Vannak napok, amikor azzal a gondolattal ébredünk, hogy jó élni. Ha mindenki állandóan ilyen jókedvű lenne, az élet értelmének kérdése soha nem merülne fel bennünk vagy beszélgetéseinkben.
Arra kell törekednünk, hogy éljünk. Némelyek akkor kezdenek élni, midőn meg kell szűnniük. Némelyek előbb szűntek meg élni, mint élni kezdtek.
