Akármilyen utat is választasz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván.
A hitványság és a kiválóság által különbözik minden jellem.
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
Sohasem tekintettem más versenyzőket a példaképemnek. Nem akarok Ayrton Senna lenni. Mindig is saját magam akartam lenni.
A nagy jellemek fészke az arany középszerűség.
Nem mások elvárásainak kell megfelelned. A tökéletességet a magad módján is meghatározhatod.
Légy hűséges ahhoz, ami rajtad kívül sehol nem létezik – így tedd nélkülözhetetlenné magad!
Válságban mutatkozik meg legjobban az igazi énünk.
Mi hozzuk a magunk szabályait. Ezek határozzák meg, hogy mik vagyunk. Így a szabályok elvesztésével, önmagunkat is elveszítjük, és ismeretlen lényekké leszünk.
Néha elég egy pillanat, hogy felvillanjon a valódi énünk.
Nem az a lényeg, hogy nyersz vagy nem, hanem hogy miként játszol.
Mindannyian egyedi lények vagyunk, (…) s kivételes adottságokkal rendelkezünk, amelyek valódi tehetséggé válhatnak életünk során.
Egy nagy tehetség – amolyan „igazi” -, harmonikus. Mindig, minden korban vannak közönyös tömegek, elbizakodott műértők, pöffedt kritikusok, tehetségtelen partnerek, kontár vetélytársak. Az igazi tehetség mindezt feloldja önmagában.
Ha magadat adod, azokat a kincseket, amiket útravalóul kaptál, a világot gyarapítod azzal, embertársaidnak adsz ajándékot.
A hitelesség az, ha kitartunk amellett, akik vagyunk, még ha köröttünk mindenki azt akarja is, hogy mások legyünk.
Nem olyan szörnyeteg vagyok, amit ő szeretne. Úgyhogy sem ember, sem állat nem vagyok. Hanem valami teljesen új, a saját szabályaimmal. Dexter vagyok.
Van, aki félelmet lát, van, aki reményt. Én azt látom, hogy szabadon lehetek önmagam, a saját szabályaim követve.
Amit átéltem, azzal hosszan lehetne magyarázni azt, ami ma vagyok.
Vannak dolgok, amiket bánsz, hogy megtettél. Ugyanakkor ha változtatnál rajtuk, nem az lennél, aki vagy.
Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő.
