Gyűlölöm, amiért úgy kezelnek, mintha kevesebb volnék náluk, csak azért, mert megváltoztam. Gondolom, bűn, hogy nem vagyok „olyan, mint ők”.
Ne mások mondják meg, miről mit gondoljak, nem alattvaló vagyok, hanem felnőtt állampolgár, saját életem van, saját meggyőződésem, és eszerint akarok élni. A dalaim, magán- és közügyeinkről egyaránt, ezt tükrözik.
Ne hasonlítsd össze magad senkivel – a másik személy nem te vagy, te nem a másik személy vagy. Engedj másokat létezni, és lazulj bele a saját lényedbe. Kezdd el élvezni, bármilyen vagy.
Bárki vagy és bárhonnan is származol, kinyilváníthatod, hogy igenis híres vagy, ha megvan a magadhoz illő stílusod, valamint a művészetről és a világról alkotott véleményed.
A legkevesebb cselekedet tipikus, és kizárólagosan jellemző arra, aki tette; és ha meggondoljuk, milyen kevés személyiség van a legtöbb emberben, akkor beláthatjuk, hogy egyetlen tett csak nagyon ritkán jellemző egy emberre.
Ha ezt olvasod, akkor ez a figyelmeztetés neked szól. Minden szó, amit itt olvasol, elvesz egy másodpercet az életedből. Nincs más dolgod? Annyira üres az életed, hogy őszintén: nincs semmi más ötleted, mivel töltsd ezeket a perceket? Vagy a bárminemű „hatalomtól” általában tátva marad a szád, és tiszteled és hitelesnek tartod azt, aki ezt tőled megköveteli? Mindent elolvasol, amit elvárnak, hogy elolvass? Mindig azt gondolod, amit elvárnak, hogy gondolj? Lépj le a kéródból. (…) Mondj fel a munkahelyeden. Köss bele valakibe. Bizonyítsd be, hogy élsz. Ha nincs igényed rá, hogy ember legyél, statisztikai adat leszel. Figyelmeztettelek.
Szerintem remek, ha a gyerek jobban viselkedik idegenek társaságában, mint otthon. Ez azt jelenti, hogy otthon önmaga lehet.
Senki sem kicserélhető, senki sem helyettesíthető. A szeretet eltűnik, ha általánosítunk, ha személytelenítünk.
Ne téveszd össze a személyiségemet a viselkedésemmel! A személyiségem az, aki vagyok. A viselkedésem attól függ, te ki vagy.
Tudtam magamról, hogy erős vagyok, és talán még azt is – ahogy mondogatták -, hogy bolond, arról viszont meg voltam győződve, hogy legbelül van bennem valami. Lehet, hogy csak megkeményedett szar, de az is több már, mint ami bennük van.
Ha felismered, ami egyedivé tesz, az sokszínűséget és kreativitást szül.
Eszméink, gondolataink, kedvenc szavaink (…) nagyrészt nem egyéniségünkből fakadnak. Többnyire másoktól tanultuk, hallottuk, egyszerűen kölcsönvettük őket, és belső, igazi énünkhöz voltaképpen nincs sok közük. Véletlenül jutottunk hozzájuk.