Mindig is különc voltam. Festettem, olvastam, és nem utáltam a nigge*eket.
Nem szabad, hogy a nő, mint olyan, a férfiak által élje az életét; önmagában legyen a teljes egész.
A legkevesebb cselekedet tipikus, és kizárólagosan jellemző arra, aki tette; és ha meggondoljuk, milyen kevés személyiség van a legtöbb emberben, akkor beláthatjuk, hogy egyetlen tett csak nagyon ritkán jellemző egy emberre.
Ha ezt olvasod, akkor ez a figyelmeztetés neked szól. Minden szó, amit itt olvasol, elvesz egy másodpercet az életedből. Nincs más dolgod? Annyira üres az életed, hogy őszintén: nincs semmi más ötleted, mivel töltsd ezeket a perceket? Vagy a bárminemű „hatalomtól” általában tátva marad a szád, és tiszteled és hitelesnek tartod azt, aki ezt tőled megköveteli? Mindent elolvasol, amit elvárnak, hogy elolvass? Mindig azt gondolod, amit elvárnak, hogy gondolj? Lépj le a kéródból. (…) Mondj fel a munkahelyeden. Köss bele valakibe. Bizonyítsd be, hogy élsz. Ha nincs igényed rá, hogy ember legyél, statisztikai adat leszel. Figyelmeztettelek.
Legjobban az tiszteli stílusomat, aki általa tanulja legyűrni mesterét.
Szerintem remek, ha a gyerek jobban viselkedik idegenek társaságában, mint otthon. Ez azt jelenti, hogy otthon önmaga lehet.
Senki sem kicserélhető, senki sem helyettesíthető. A szeretet eltűnik, ha általánosítunk, ha személytelenítünk.
Attól szép ez a világ, hogy sokfélék vagyunk, sokféle ízléssel.
Ne téveszd össze a személyiségemet a viselkedésemmel! A személyiségem az, aki vagyok. A viselkedésem attól függ, te ki vagy.
Tudtam magamról, hogy erős vagyok, és talán még azt is – ahogy mondogatták -, hogy bolond, arról viszont meg voltam győződve, hogy legbelül van bennem valami. Lehet, hogy csak megkeményedett szar, de az is több már, mint ami bennük van.
Ha felismered, ami egyedivé tesz, az sokszínűséget és kreativitást szül.
Eszméink, gondolataink, kedvenc szavaink (…) nagyrészt nem egyéniségünkből fakadnak. Többnyire másoktól tanultuk, hallottuk, egyszerűen kölcsönvettük őket, és belső, igazi énünkhöz voltaképpen nincs sok közük. Véletlenül jutottunk hozzájuk.
Minél tovább viselkedsz másként, mint aki vagy, annál nehezebb lesz visszatalálnod valódi önmagadhoz.
Ne légy valami más ma, mint
tegnap, s holnapra más megint.
Ami vagy, légy az teljesen:
ne néha az, és néha nem.
Az ember az, ami; ami ő maga,
köszönettel a sorsnak nem adós soha,
útját nem az engedély vagy a pátens szabja.
Ha mindenki önmagát adná, ahelyett, hogy olyasmit színlelne, ami nem sajátja, akkor béke lenne a világban.
Minden és mindenki másképp szép, másképp különleges, másképp egyedi. Rájöttem, hogy az én nézőpontom csak egy a nézőpontok népes birodalmában.