– Egy jó tanács gyerekek – nézett bele Fernando az egyik mozgó kamerába. – Soha ne drogozzatok, mert minden jó emlék elszáll, és rózsával a seggeteken ébredtek!
Csak a rend kedvéért: drogfüggő soha nem voltam. Egy fékevesztett, tudatlan kísérletező: az igen. Azt hittem, hogy a drogok révén rá lehet találni valamire, de a kábítószerek átverik az ember agyát, kémiáját, szerotoninját, dopaminját stb., és elhitetik vele, hogy hatásukra valami jelentőségteljes dolog történik. De egy nagy szart. Se romantikája, se semmije nincs a dolognak. Csak szomorúságot, neurózist és fizikai sérüléseket okoz. Csak elvesz és semmit nem ad. Nullát.
A nosztalgia veszélyes drog, de én élvezem az agyamba toluló boldog emlékeket.
A drog semmi ahhoz a függőséghez képest, amit irántad érzek.
A valódi leállás nemcsak a drog vagy az alkohol abbahagyását jelenti, hanem valami sokkal többet. Ilyenkor a homályos szemüveg lekerül az emberről és elkezd tisztán látni. Érezni. Szembesülni azzal a sok szarral, amit beállt vámpírként elkövetett. Azért fogalmazok így, mert nagyon sok „ember” van, aki nem drogozik vagy nem szenvedélybeteg, de éppolyan vámpír, mint a beálltak. A vérszíváshoz, a másik kihasználásához nem kell drogozni. És ilyenkor nemcsak másoknak ártanak, hanem közben kőkemény öngyilkolás is folyik. Nemcsak testi ártás, hanem a gerincét, a méltóságát és az akármibe vetett hitét is feladja az ember. A narkó abbahagyása után ezeket is fontos visszaszerezni. Aki tudja, hogy mit jelent tisztán, gerinccel belenézni a másik szemébe, az újra át szeretné élni ezt az érzést.
Szóval, ez a valódi meló.
Pénzt adni valakinek, aki aktívan drogozik, nagyjából olyan, mintha egy töltött fegyvert adnánk egy öngyilkosjelöltnek.
Aki fél, annak függőségre van szüksége, miként a gyengének támaszra.
A kreativitás olyan drog, ami nélkül képtelen vagyok élni.
A cukor a testünk számára olyan, mint valami drog. Dopamint, boldogsághormont szabadít fel, ami agyunk jutalmazási rendszerében (…) fontos szerepet játszik. Testünk, mint egy kábítószerfüggő, egyre gyakrabban és egyre több cukorra vágyakozik – leginkább csokoládé és egyéb édességek formájában -, ha nem kezdjük el már rögtön az elején rövid pórázra fogni. A dealerek mi magunk vagyunk, rajtunk múlik, hogy a legjobb kuncsaftunk almához vagy csokitortához jut ma este.
Nincs olyan drog a világegyetemben, amitől jobban leszel ott legbelül, csak a másokhoz való kedvesség.
A drog (…) megmérgez mindent, nem csak a testet, hanem az emberi kapcsolatokat is.
A drog rabszolgájának lenni nem olyan életforma, amire normális ember szívesen vállalkozna. Nem mintha a függőséggel élők ne akarnának változni, de az agyuk károsodott. Mint az a hasnyálmirigy, mely nem képes több inzulint termelni, egy függő agya már képtelen az önkontrollt szabályzó anyagok előállítására. A cukorbetegeket nem üldözzük hormonális hiányosságaikért, igazságos-e ezt tennünk a drogfüggőségben élőkkel?
Nincs olyan drog a világon, ami értelmet adhatna az életnek.
A drognak van egy csomó jó része, ezért nehéz azt mondani az embereknek, hogy ne szedje be, de az ember megfizeti az árát, ha beszedi, és ez az ár rosszabb, mint az a jó érzés, amit a drog az embereknek ad.
Néhány remek rajzot amfetamin hatása alatt készítettem. Abban az időben a lányok elmentek az orvoshoz, és fogyókúrás tablettát kértek, a dokik meg marékszám adták ki a tablettákat. Nagy zacskó tablettával jöttek haza az orvostól! Én nem elleneztem a drogokat, csak nem voltak számomra fontosak.
Tényleg nem drogozom. Hozzá sem érek a kokainhoz többé. Nem dohányzom. Vigyázok magamra.
A száguldás olyan szenvedély, ami felér a legerősebb droggal.
A zene hanghullámainak hatása olyan intenzív tudatállapot-módosító, amely esetenként a drogokkal is vetélkedik.
Magyarország évtizedek óta a világ egyik vezető ország az alkoholizmus terén. Mégis, legálisan pusztíthatod magad az alkohollal, de az törvénytelen, ha ugyanezt droggal teszed. Holott az alkohol rombolóbb, mint némelyik drog. Ha Magyarországon bebörtönöznék azokat, akik rendszeres alkoholfogyasztók, akkor igen kevesen maradnának a börtönön kívül.