279 idézet
A legtöbb ember hisz a szabad akaratban, hogy magunk választjuk az utunkat. Néha világos, merre kell menni, máskor meg…nem annyira. Minden sarok, kanyar próbára teszi az irányérzékünket, de amikor elágazáshoz érve döntést hozunk, akkor derül ki igazán, milyenek vagyunk.
A tudat, hogy hamarosan halott leszek, a legfontosabb eszköz, amely segít meghozni az élet nagy döntéseit. Mert csaknem minden – minden külső várakozás, minden büszkeség, minden megszégyenüléstől és bukástól való félelem – szertefoszlik a halál színe előtt, csak azt hagyva meg, ami igazán fontos. Annak tudata, hogy meg fogsz halni, az egyik legjobb módja annak, hogy kikerüljük azt a csapdát, hogy azt gondoljuk, van vesztenivalónk.
A legfontosabb lépéseimet illetően újra ugyanúgy döntenék. Természetesen az ember néha követ el hibákat, amelyekről utólag úgy véli, el lehetett volna kerülni őket. Másrészt viszont a hibákból tanulni is lehet.
Ha húzol valahonnan egy egycentis vonalat, aztán egy fokkal arrébb még egyet, nagyon közel lesz a két végpont. Szinte elenyésző a különbség. De ha továbbhúzod azt a két vonalat pár száz mérföldön át, már a két végpont is mérföldekre lesz egymástól. Néha egy apró döntés vagy változtatás is drasztikus különbségeket szül az eredményben.
Fiatalkorában az ember hajlamos elkövetni hibákat és időnként rossz döntéseket is hoz.
Ha nem tudod, mit akarsz, végül csupa olyasmit kapsz, amit nem akartál.
Új célt tűztünk ki. Döntöttünk. Nem nézünk vissza. És nem siránkozunk a sorsunkon. Mert ha csak ülünk itt és siránkozunk, az egyetlen, ami marad nekünk, az a siránkozás. Én majd jajgatok, te meg felelsz rá. Na, az lesz ám csak szép! Csodásan éreznénk magukat. És egy nap arra ébredünk, hogy megaszalódtunk. És amikor látjuk az összeaszalódott képünket, akkor bánhatjuk majd az elvesztegetett éveket. De akkor már késő lesz. Az idő rohan.
Belevágni valamibe úgy, hogy nem tudom, mi lesz belőle? Igen! Képzeljék el: ez az a pillanat, amikor szabadon tudnak dönteni. És ezzel köszönt önökre a függetlenség napja. Amikor szabadon eldöntik, hogy lépnek. Ez mindig csak egy lépéssel kezdődik, soha nem többel. Abban a pillanatban ugyanis megérzik, hogy önök képesek bármire. Bármire. És amikor ezt megérzik, akkor el fognak kezdeni mosolyogni.
Ha kalandokra vágysz, le kell mondanod a biztonságról. Vagy válaszd a biztonságot, de akkor elégedj meg azzal, amid van.
Abban a pillanatban, hogy kiválasztunk egy utat, a többi eltűnik.
Nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni.
Néhány ismerőse egész életében arról panaszkodik, hogy nincs választása, mások pedig a többiek döntéseit kritizálják. De a harcos mindig tettekre váltja a gondolatait. Előfordul, hogy rossz célt választ magának. Ilyenkor szó nélkül megfizeti hibája árát. Máskor letér az útról, és rengeteg időt veszít, míg visszatér eredeti tervéhez. De a harcos tudja, mit akar.
Tudni kell, mikor mondjon nemet az ember. Rövidtávon nem tűnik jónak az ilyen megoldás, hosszú távon viszont csak ez jön be.
Amikor az emberek elhatározzák, hogy szembenéznek egy problémával, olyankor valójában rádöbbennek, hogy sokkal többre képesek, mint hitték.
Úgy viselkedjenek a fiatalok, hogy a szülők érezzék, a jó tanácsot mindig örömmel megfontolják, de maguk akarnak dönteni.
Soha ne hozz komoly, életbevágó döntéseket érzelmi alapon. Az olyan, mintha mézeskalács házra vennél fel jelzáloghitelt.
Egyszer eljön a nap, amikor meginog a világ, amiben élsz. Hatalmas kihívás előtt állsz majd, a tomboló viharban nem tudod, mi a valóság és mi a káprázat. Ha eljön az a nap, nyújtsd majd ki a kezed, és kérj segítséget.
Alkotó emberként nehéz a választás. Ha már választottam, attól kezdve már egyszerű az élet.
Ha csak kevés választási lehetőség adódik, akkor is van egy olyan út, amire nem gondolunk, és néha jobb azon elindulni, amit senki se választ.
Minden pillanatban beleszólásod van a sorsod alakulásába, hiszen te magad hozod a döntéseidet.
