Lesz majd más, ki szeret téged,
hidd el, kislány, ez az élet,
rohanó, suhanó szó.
Dalszöveg idézetek
871 idézet
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol, és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz, és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben.
Ezen a falon, amit emelek, a te neved a vakolat.
Tudom, a fájdalomnak tépett arca van,
Azt nézzük unos-untalan mindannyian.
Kell egy kis áramszünet
Időnként mindenkinek,
És aztán megint mehet
Minden tovább.
Itt, ahol ipari közhely a „szeretlek”, de én erős hittel hiszek a hatalmas erőben, amit a szerelem adhat itt benn, hogy tűzön és vízen át óvjam gyönyörű angyalát.
Nyomtalanul nem múlik el az élet,
Valaminek mindig történnie kell.
Látod, a szemem alatt már
Ott van néhány ránc, én mégis
Az vagyok, akinek engem látsz.
Aki nem vak, látja, mi a lényeg,
Annak tiszta a kép:
Kötélen táncol az élet,
Alatta tátongó szakadék.
Ha szeretet él a szívedben,
Boldog útra léptél,
Hiszen érzés nélkül félig élsz.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Akármerre mész, felejtőt találsz,
Eltűnsz innen, akármerre jársz;
mindig az fogad, hogy belehalunk.
Halott virágok illatát nyögik a fák,
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.
Fogadj el mindenkit,
Szeress úgy mindenkit,
Mintha a testvéred volna,
És akkor nem lesz több bomba.
A kezemben egyedül a tenyerem tartom,
a tenyeremben meg a markom, ha behajtom
az meg már mindjárt egyből az öklöm.
De álmodni jó.
Lehet, hogy nem több az egész,
egy ártatlan kis illúzió,
mégis többet ér mindennél.
A szempillánkra az álommanók álomport hintenek,
már látom magam előtt, ahogy az égbe felrepítenek.
A fellegek felett veled kézen fogva szállok,
nem ébrednék fel sohasem, amíg ilyen álmot látok.
