Vannak bűnök, amik nem évülhetnek el, és azért nem, mert a hatásuk talán életfogytig tart. Engem a szégyen, a titok és a bánat évtizedekig elkísért. Hol erősebben, hol gyengébben, de mindig éreztem megalázó, időnként gúzsba kötő jelenlétüket. Ahogy teltek az évek, egyre jobban felfogtam, mi történt, és ez egészen addig nem segített, míg el nem kezdtem róla beszélni.
A világ összes teljhatalmú bírája azt hiszi, kegyelmet gyakorol a halálbüntetést érdemlőkkel, ha meghagyja életüket, akármilyen irtózatos büntetést is szab ki rájuk a halál helyett. Véleményem szerint a kegyelem csak akkor kegyelem, ha a bűnös is annak tekinti, az ő véleményét azonban nem kérdezik meg. Akkor pedig igazságtalanság lesz belőle.
Ha betörés közben lepi meg a behatolót, ne ijedjen meg. Ne feledje:
ő éppúgy megijedt, mint maga. Legjobb, ha maga rabolja ki
őt.
Odabent minden nap a túlélésről szól. Hamar meg kell találnod, kik azok az erős személyiségek, akikkel körbe veheted magad, mert védelemre van szükséged. Mindenki tudta, ki vagyok, a hírnév pedig az ember ellen is dolgozhat. Szerencsére a rabtársak kedvelték a személyiségemet. Odabent egyedül a karakteredben bízhatsz. Ha azt gondolják rólad, sok pénzed van, bajba kerülhetsz, de az én esetemben ennek a veszélye nem állt fent… Sokan szerették közülük a teniszt. A sportmúltam mentett meg a börtönben.
A börtönben egy senki vagy. Csak egy szám. Az enyém az A2923EV volt. Nem hívtak Borisnak, csak egy szám voltam, és senki le se szarta, ki vagy.
Isten szolgájának semmi máson nem szabad fennakadnia, csak a bűnön. Ha tehát valaki bármi módon vétkezik, és Isten szolgája nem szeretetből jön ki sodrából, és haragra gerjed emiatt, vétket halmoz magára. Isten azon szolgája ellenben, aki semmi miatt nem gerjed haragra és nem jön ki a sodrából, helyesen és tulajdon nélkül él.
Az emberek bűnöztek, utána áldozatot hoztak, vagy megbánták bűneiket, ezáltal feloldozást nyertek, hogy újra bűnözhessenek.
Ha följegyeznénk valamennyiünk magatartását, cselekedeteit, ugyan miféle könyv állna össze belőle? Nem akadnának-e benne oldalak, amelyeket sietve át kellene lapozni?
Eddig sem loptam és ezután sem fogok lopni. Mindig el tudtam tartani ezt a nagy családot a munkámból, egyedül is. A jövőben is így lesz. Ráadásul azok a politikusok, akik korruptak, egyáltalán nem éheznek. Egyiknek sem kenyérre kell, egyik sem azért lop.
És mi, nyomorúságos nyomorultak, mindig letérünk a fény útjáról és a sötétség útján járunk, ahol az örök halál van.
És eszi ezeket a gyümölcsöket saját akaratának ízlése szerint, azaz önként esik a halálos bűn vétkébe, amit az önszeretet érlel. Ó, tudod, mennyire veszedelmes ez? Annyira, hogy megfosztja az embert az önismeretétöl, amelyből az alázatosság erényét megszerezhetné.
Idős embertől lopni ugyanakkora bűn, mint egy gyerektől. Talán még nagyobb. Ha gyereket bántanak, van szülő, aki azonnal felkarolja. Ha egy idős embert bántanak, egyedül kell szembenéznie a darazsakkal. Mert a világ vagy nem tud segíteni, vagy nem akar.
Gyilkosság és romantika… Kiderült, mégis van ezekben valami közös. Mindkettő a várakozásról szól, a fokozatosságról. És ezután…a boldog befejezésről.
(1.évad 6.rész)