A sorsunkat és a boldogság lehetőségét magunkban hordozzuk, magunkat cipeljük a saját hátunkon egy életen át.
Minden ember a boldogságot keresi, kivétel nélkül, bármennyire is különbözőek legyenek a módok, amelyeken elérni igyekeznek.
A boldogság természete olyan, hogy minél jobban hajszolod, annál messzebbre kerül. Itt az ideje, hogy megállj és befelé tekints, mert minden tapasztalat benned történik, nem rajtad kívül.
Manapság az emberek a gyermekkort dicsőítik, mert a gyermek képes minden ok nélkül, szabadon nevetni és boldognak lenni. De én megláttam, hogy ez az eksztatikus állapot felnőttként is lehetséges. Minden emberi lény számára lehetséges, mert minden, amit valaha is megtapasztalhatunk, belőlünk fakad.
A boldogság és az erő csakis a gyűlölet hiányában marad fenn. A gyűlölet maga a pusztulásba vezető út. A szeretet az út az erő felé.
A boldog élet két szabálya:
1. Legyen képes bármit átélni.
2. Csak olyan dolgokat okozzon, amelyeket mások képesek könnyen átélni.
A boldogság erő, az erő pedig nem más, mint képesnek lenni arra, hogy az ember azt csinálja, amit csinál, amikor csinálja.
Vannak, akiknek az anyagi csődön keresztül kell megtalálniuk az igaz boldogságot, mert nagyobb értéknek tekintették az anyagi javakat, mint a saját Lényüket.
A boldogság nem olyasvalami, ami jön és megy; a boldogság mindig jelen van. Az, ami jön és megy, az elme teremtménye, úgyhogy ne törődjék vele.
Te magad vagy minden boldogság forrása, – nem pedig külső dolgok – bármi is legyen az.
A gondolatok az ellenségeink. A gondolatok nélkül természetesen boldogok vagyunk.
A pénz csak egy halom szám, s a számok végtelenek. Ha neked pénz kell ahhoz, hogy boldog legyél, a boldogságot örökké csak keresni fogod.
Szerintem az emberek félnek boldogok lenni.
Számomra semmi sem fontosabb annál, mint hogy boldoggá tegyem az embereket, megszabadítsam őket mindennapi gondjaiktól, könnyítsek terheiken. Azt akarom, hogy elégedetten menjenek haza az előadás után: „Ez igen, ez nagyszerű volt. Legközelebb megint elmennék. Nagyon jól éreztem magam.” Számomra ez az egyetlen dolog létezik. Ez az igazi csoda.
A szeretteim boldogságát keresem. Ez egy otthoni intelem, és megfogadtam. A legtöbb ember azért boldogtalan, mert a saját boldogságát keresi, és nem a másikét. A boldogság energia, melynek oda-vissza áramlani kell. A szerelmünk, a családunk, de még a házi kedvencünk boldogságának látványa sem csupán lelkileg tölt fel, hanem még az egészségünkre is vigyáz.
Nekem ez a küldetésem, én a zenéért jöttem erre a Földre. Ha a zenén keresztül tudok valamit adni, akkor boldog vagyok. És ha valaki jön velem, akkor jön velem, ha valaki nem, semmi baj! Nagyon boldog vagyok azzal a közösséggel, akik velem tartanak, és köszönöm nekik.
A boldog ember szeretete olyan, hogy osztozni akar annak a boldogtalannak a szenvedésében, akit szeret. A boldogtalan szeretete olyan, hogy már az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt örömben tudja, anélkül, hogy részesülne ebben az örömben, vagy akár csak óhajtana részesülni benne.
Ha egy nap meghalok, boldog leszek, mert minden tőlem telhetőt megtettem.
Mindig jó érzés, ha elismerést kapsz, de sokkal hálásabb vagyok azért, mert egészséges vagyok, és még mindig tudok filmeket készíteni. Ez tesz a legboldogabbá.