Hazajött
a kedves. Szemében hajnali csókunk
örömével s kora csillagokkal az ajka
között.
Hogy boldogabb vagyok-e most? Azt hiszem. És már nem félek a boldogtalanságtól. Ez is rendben van. Már úgy érzem, hogy minden jó. És ez a lényeg, ez az ajándék.
Ha az életben az ember csak egy személyt is boldoggá tehet, akkor az életének értelme van.
Hallottam egyszer egy találó meghatározást: „A boldogság egészség és rövid emlékezet!” Sajnálom, hogy nem tőlem származik, mert nagyon igaz.
Az a legfontosabb, hogy élvezd az életet, hogy boldog légy – ez minden, ami számít.
Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban.
Ha a fegyveresek nem boldogok, hát akkor ki más lehet az?
A boldogság (…) a legjelentősebb és a legkiválóbb az emberi javak között.
A sokaság szinte mindenről, de leginkább a boldogságról meggondolatlanul beszél.
Engem nem az érdekel, hogy mindenki boldog legyen, hanem hogy ki-ki külön-külön.
Nem vásárolhatsz boldogságot, de vehetsz egy motort és az alapjában véve ugyanaz.
Az egyszerű dolgok tesznek igazán boldoggá: a szeretet (…), az étel. Minden más – hatalom, befolyás, erő – csak arra jók, hogy elnyomják a valóban fontos dolgokat. Ameddig van mit enned és van hol aludnod, amíg megvannak az alapok, addig a boldogságot már nem olyan nehéz megtalálni.
Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene. Erre az örömre azonban tanítani kell az emberiséget, mert magától nem jut el odáig.
Három velünk született pszichológiai szükségletünk van, ami nélkül nem lehetünk boldogok: autonómia, kötődés, kompetencia. Vagyis önállóan kívánunk dönteni a saját sorsunkról, szükségünk van az érzelmi kapcsolatra társhoz, családhoz, közösséghez, és hasznosnak, értékesnek akarjuk érezni magunkat, egyben szeretnénk, ha ezt mások is elismernék.
A kutatások azt bizonyítják, nem a sikertől leszünk boldogabbak, hanem épp fordítva, a boldog, életvidám emberek a családi életben, társas kapcsolataikban és a munkájukban is sikeresebbek, mint rosszkedvű, frusztrált embertársaik, és amikor valaki a lelki terhek hatására boldogtalanná válik, szertefoszlik a sikere is.
A sorsunkat és a boldogság lehetőségét magunkban hordozzuk, magunkat cipeljük a saját hátunkon egy életen át.
Minden ember a boldogságot keresi, kivétel nélkül, bármennyire is különbözőek legyenek a módok, amelyeken elérni igyekeznek.
A boldogság természete olyan, hogy minél jobban hajszolod, annál messzebbre kerül. Itt az ideje, hogy megállj és befelé tekints, mert minden tapasztalat benned történik, nem rajtad kívül.
Manapság az emberek a gyermekkort dicsőítik, mert a gyermek képes minden ok nélkül, szabadon nevetni és boldognak lenni. De én megláttam, hogy ez az eksztatikus állapot felnőttként is lehetséges. Minden emberi lény számára lehetséges, mert minden, amit valaha is megtapasztalhatunk, belőlünk fakad.
A boldogság és az erő csakis a gyűlölet hiányában marad fenn. A gyűlölet maga a pusztulásba vezető út. A szeretet az út az erő felé.