A földi boldogsághoz három kincset kell birtokolni. Ezek a szeretet, a megnyugvás és a megbecsülés. A szeretet bátorrá tesz, a megnyugvás nagylelkűvé, a megbecsülés pedig képessé arra, hogy az életben elérd a céljaidat.
Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az erős képes, a gyenge nem.
Anyám szerint a boldogság is elhatározás kérdése. Vannak emberek, akik elhatározzák, hogy a lehetőségeik között boldogok lesznek, és vannak olyanok, akik az irreális vágyaik által hajszolva olyan útra lépnek, ami csalódásokhoz vezet. Anyám ezt irányításnak nevezte, vagyis hogy az ember addig vegye át az irányítást az érzései fölött, amíg az érzései nem veszik át az irányítást fölötte, mert akkor minden elveszett. Ma már ezt a képességet önismeretnek neveznénk.
Mi lenne, ha az életet nem években mérnénk, hanem boldog pillanatokban?
A világon mindenki a boldogságot hajszolja – és van is egy biztos mód, amellyel megtalálhatjuk: ellenőrizzük a gondolatainkat.
Nincs kedved mosolyogni? Akkor erőltesd. Ha egyedül vagy, kényszerítsd magad, hogy fütyülj vagy dúdolj. Tégy úgy mintha máris boldog lennél – és akkor boldog is leszel majd.
Aki meg tud bocsátani önmagának vagy embertársainak, az az emelkedett öröm és megkönnyebbülés lelki állapotába jut. A megbékélt lélekben könnyebben megszületik az öröm és a csendes boldogság érzése. Ezért képezi a megbocsátás a boldogság élményéhez vezető út fontos elemét.
Nincs olyan boldog élet, amelyben ne lenne egy kevés sötétség is. A boldogság nem jelent semmit, ha nem ellensúlyozza bánat. Nincs jang jin nélkül.
A boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.
Ha oly sokat csatáztam hasztalan,
Csatázzam újra, és boldog leszek.
A helyes tevékenység és a helyes élet azonos jelentésű a boldogsággal.
Ha szerelmesek vagyunk, szüntelenül sóvárgunk a másikra, „éhesek” vagyunk rá. Egybe akarunk olvadni a másikkal, benne szeretnénk lenni. A bent lét vágya visszacseng zsigeri emlékezetünk ősidejére, amikor egyben voltunk anyánkkal. Ezt csak sejt szinten érezzük, tudatos emlékképünk nincs róla. Mégis felejthetetlen boldogságot jelentett számunkra, amire a szerelemben is vágyunk.
Hazajött
a kedves. Szemében hajnali csókunk
örömével s kora csillagokkal az ajka
között.
Hogy boldogabb vagyok-e most? Azt hiszem. És már nem félek a boldogtalanságtól. Ez is rendben van. Már úgy érzem, hogy minden jó. És ez a lényeg, ez az ajándék.
Ha az életben az ember csak egy személyt is boldoggá tehet, akkor az életének értelme van.
Hallottam egyszer egy találó meghatározást: „A boldogság egészség és rövid emlékezet!” Sajnálom, hogy nem tőlem származik, mert nagyon igaz.
Az a legfontosabb, hogy élvezd az életet, hogy boldog légy – ez minden, ami számít.
Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban.
Ha a fegyveresek nem boldogok, hát akkor ki más lehet az?