Vajon boldogok-e a fák, mikor virágzanak?
Az igazi egészség és boldogság útja a megbocsátás. Ha nem ítélkezünk, elengedjük a múltat, és jövőnket megszabadítjuk a félelemtől. Ha így teszünk, meglátjuk, hogy mindenki a tanítónk, és hogy minden pillanat újabb lehetőség a boldogságban, békében, szeretetben való gyarapodásra.
Legboldogabb az az ember, ki életének végét a kezdetével kapcsolatba tudja hozni.
Ha azt hiszed, hogy a boldogság az emberekhez fűződő kapcsolataidból áll, akkor nagyon becsapod magad.
Megtapasztalni a kedvességet annyi rosszindulat után, átélni, hogy egy kislánynak, aki bátrabb volt, mint hitte, az imái végül meghallgatásra leltek… Nem nevezhető ez boldogságnak?
Az embernek ahhoz, hogy boldog legyen, két dolgot kell tennie: először hinnie kell, hogy van az életének értelme. Másodszor meg kell találnia, hogy mi az.
Az egyetlen módja annak, hogy boldogok legyünk az, ha valami mással foglalkozunk – a boldogság melléktermék.
Az élet ajándék, melyet vissza kell adni, de addig is boldognak kell lennünk.
A boldogság sokszor áldás – de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk és elinduljunk az álmaink után.
Nem az a boldogabb, akit a szerencse minden kegyével elhalmoz, hanem az, aki semmiben sem szorul rá.
A boldogság, a gazdagság és a siker mind különböző célok melléktermékei – közvetlenül maguk nem lehetnek célok.
Veszélyes a boldogság: az ember túl hamar érzi magát biztonságban.
Semmi sem ápolja úgy a szépséget, mint a boldogság.
Boldog vagyok, mert címeket nyerek, mert egészséges vagyok és a családom, valamint a barátaim is rendben vannak. Ebből kell meríteni, ezt kell kiélvezni.
Nagyszerű dolog a lélek nyugalma és az, hogy örülni tudunk magunknak.
Nem, nem hiszem, hogy a boldogság lehetséges, a nyugalom azonban igen. Ezért távol tartom magamat mindentől, ami idegesít.