Nem lehetek normális. Valószínűleg bipoláris vagyok.
Betegség idézetek
Azok az esetek, amikor a szülész eredményesen tudott beavatkozni, összehasonlíthatatlanul elenyészők az áldozatok számához viszonyítva, vagyis azokhoz az esetekhez képest, amikor a beavatkozása eredménytelennek bizonyult. A szülészetnek ez az árnyoldala a gyermekágyi láz … nemcsak a terápiát tekintettem elégtelennek, hanem a tant is hiányosnak, mert a gyermekágyi láz eddig érvényes kóroktanában … valódi okának nem leltem semmiféle magyarázatát.
A testi fogyatékos embereknek olyasmikre kell összpontosítani erejüket, amelyek végrehajtását megmaradt képességeik lehetővé teszik, és nem szabad azon keseregniük, hogy mi az, amit nem tudnak megtenni.
A fertőző betegségek kisebb figyelmet kapnak, mint mondjuk a rák, vagy a szívbetegségek, mert a fejlett országokból – ahonnan a legtöbb kutatás származik – már szinte teljesen kiszorították a járványokat.
Az influenza, ami már hosszú ideje az életünk része, évente 400 ezer ember halálát okozza. Elképesztő, hogy mennyi mindent nem tudunk az influenzáról.
Nagyobb pusztítást végezhet egy olyan vírus, ami akkor is fertőz, miközben az emberek nem érzik magukat annyira rosszul, hogy ne repülnének vagy ne menjenek el a piacra, mint egy esetleges háború.
Pontosan tudjuk, hogy hány gyerek betegedett meg gyermekbénulásban tavaly: 1625-en. A húsz évvel ezelőtti adatokhoz képest ez nem sok. Bizonyára vannak, akik azt gondolják, hogy ez nem is rossz arány, de jelenleg semmi sem garantálja, hogy a betegség megmarad a jelenlegi szinten. Vagy megszüntetjük teljesen vagy visszatérnek az évi több tízezer vagy több százezer megbetegedési állapotok.
Parányi dolgokról beszélünk, mégis olyan félelmetes kimondani azt a szót, hogy rák. Legyőzhet minket ez a kis hülye valami, ha engedjük neki. Olyan nehéz összerakni a gyógyulást.
Semmi sem rombolja annyira az ember testét, mint a tartós tétlenség.
Ha nem ettem volna meg a bucit a sajtburgereimhez, valószínűleg most nem lennék beteg.
Akik úgy vélik, hogy nincs idejük a testmozgásra, azok előbb-utóbb kénytelenek lesznek időt találni a betegségre.
Az én elméletem az, hogy nincsen egészséges ember. Csak betegek vannak, akik nem tudnak a betegségükről, vagy ostoba makacsságból nem hajlandók elismerni, hogy betegek.
Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.
Egy gyötrelmes, hosszú betegségünk annyi emléket se hagy maga után, mint egy fogfájás. Lelkünk felejteni igyekszik. Évek múlva még azt a városrészt is elkerüljük, ahol a kórház van, melyhez szenvedésünk rögződik.
Az orvos ügyet sem vet sokszor a tüneteire, mert azt hiszi, ő nem lehet beteg.
A betegség egyik hátránya, hogy kénytelenek vagyunk többet foglalkozni magunkkal, mint azokkal, akiket szeretünk.
Árendás doktor tréfásan mondta ugyan, de komolyan gondolta, hogy a betegek jelentős hányada hipochonder. Az ilyeneknek nincs társaságuk, nincs barátjuk, nem tudják kibeszélni magukat, így önmagukkal foglalkoznak, és mindenük fájni kezd.
A beteg testben többnyire beteg vagy megbántott lélek lakozik.
A felnőttek megbetegszenek, mert dohányoznak, rosszul táplálkoznak, vagy túl sokat dolgoznak, otthon meg csak veszekszenek. Egyszóval már nem boldogok, és olyankor rájuk törnek a betegségek, és akkor már mondhatják, hogy azért boldogtalanok, mert betegek.
Megfoghatatlan, hogy egy orvos, aki egész idejét mások betegségeinek szenteli, olyan közömbös legyen a tulajdon családtagjainak egészsége iránt. Mindig nevet, ha valamelyikük betegségről panaszkodik.
