Amikor érzelmekről van szó, a megbocsátás a legnagyszerűbb kulcs az elengedéshez. Ha gyűlöletet érzel valamelyik szülőd iránt, ha ítélkezel egy kollégád felett, vagy ha hibáztatod valamiért a párodat, csak engedd el a benned lévő ítélkezést, hibáztatást, azaz az áldozattudatot. Ha el tudod engedni mindezt, és belátod, hogy az élet alapvetően nem ellened, hanem érted dolgozik, gyógyulást idézel elő.

A stressz, amit az emberek többsége pszichésen érez, nem más, mint fikció. Arra az esetleges “mi történik a legrosszabb esetben?” forgatókönyvre és jövőképre épül, ami még meg sem történt. Stressz akkor alakul ki, amikor visszautasítjuk az életet. Van valami az életünkben, amire azt mondjuk, nem akarjuk, másnak kellene lennie, vagy valakinek mást kellene tennie. Ezzel stresszt gyártunk magunknak. Nem vagyunk harmóniában az élettel, és nem fogadjuk el az életet. Ez az, ami megakadályozza a könnyedséget, és végül betegséghez vezet. A könnyedség hiánya a betegség
előfutára, így egyértelműen a fiziológiánkban nyilvánul meg.

Le kell hatolnod a betegséged gyökeréig, ha meg akarod találni a szabadságot. Az emberek anélkül keresik a megoldásokat, hogy megnéznék, miért alakult ki az adott probléma.