Ez a legkülönösebb az emberben… A fontos szavak csak akkor jönnek a nyelvére, amikor már nem tudja őket kimondani.
Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockával. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahova az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.
Sokszor a szavak hibásak csak. Az ember akar valami jót, s a szavak másképpen jönnek valamiképpen, és egészen más lesz belőle, mint amit az ember akart. A szavak néha csak úgy jönnek, az ember nem is gondol oda, csak kimondja őket, és készen van a baj.
Nem annak a hangját fogják meghallani, aki nagyobbat ordít, hanem aki igazabbat szól. És nem az lesz a legokosabb ember, aki a gyűlöletet tudja, hanem az, aki a szeretetet és a megértést.
A megfelelő szó megteszi a hatását, de soha egyetlen szó sem lehet olyan hatásos, mint egy jól időzített szünet.
Jobb, ha csukva tartod a szád, és ostobának hisznek, mint ha kinyitod, és eloszlatsz minden kétséget.
A szavaknak nagy hibájuk, hogy mindenki mást ért alattuk. Először egyeztetni kell őket, mint a különféle órákat.
Úgy gondolom, az érzéseket nem szavakban kellene eltékozolni, hanem tettekben megvalósítani – olyan tettekben, amelyek valódi hatással járnak.
A szókincsünknek köszönhetően tudjuk magunkat kifejezni és megértetni. A szűk szókinccsel rendelkezőknek korlátozott a jövőképük és szegényesek a jövőbeli kilátásaik.
Semmi sem támaszt nehézségeket a szövetségesek között oly gyakran és oly könnyen, mint a felesleges beszéd – különösen, amikor az egyik lekicsinyli a másikat.
Amikor a kommunikációs stílusodat kezdi el kifogásolniI valaki, biztosra veheted, hogy igazad van abban, amit mondasz, mert a tartalmát nem tudja kifogásolni az illető.
Betű által halnak meg azok, akik csak a szavakat óhajtják tudni, hogy így bölcsebbnek tűnjenek fel másoknál; s így akarnak nagy vagyont szerezni, hogy azt rokonaik és barátaik közt szétoszthassák. És betű által halnak meg azok a szerzetesek is, akik nem akarják követni a Szentírás szellemét, hanem beérik a szavak merő tudásával és értelmezésével.
Sok nőnek nem a nyilvános beszédtől való félelmét kell leküzdenie, sokkal inkább az önbizalomhiány és az önutálat az, ami visszatartja őket attól, hogy mások előtt meg merjenek szólalni.
A beszéd csupán arra szolgál, hogy az egyik ember át tudja adni gondolatait a másiknak. Csak akkor lép működésbe, ha a gondolatok már megjelentek. A különféle gondolatok az „én”-gondolat megjelenését követően jelentkeznek, s így minden beszélgetés gyökere az „én”-gondolat. Ha az emberek mellőznék a gondolkozást, a csend egyetemes nyelvén keresztül érthetnék meg egymást. A csend örökbeszélő . A csend a nyelv szüntelen folyama, melyet éppen a beszéd szakít meg.