164 idézet
Az emberek meg vannak róla győződve, hogy a béke nem létezik, hogy ma már csak egy vicc az egész. Valaki megnyer egy szépségversenyt, és az a végén a poén, hogy világbékét akar. Mindenki jót röhög rajta. Senki nem hisz a békében. Szép gondolat. De csak ennyi. Nem több, mint egy kedves kis öreganyó ábrándozása. Értelmetlen. Soha nem valósulhat meg. A pokolban élünk és azt hisszük, ennek így kell lennie. De mi van akkor, ha tévedünk?
Ó, csend! Vidéki öröm hazája!
Hogy vethettem meg egykor annyira én!
Magát az ember a városokba zárja,
hol csőcselék tolong a ház küszöbén.
1848 márciusában Európa lángokban állt. Vér folyt a fővárosok utcáin. Bécsben barikádokon harcoltak. Mit csináltak a magyarok? Verset írtunk. 12 pontot szerkesztettünk. Átsétáltunk Pestről Budára. Az volt az első békemenetünk.
Magyarország egy békepárti álláspontot képvisel általában is a világpolitikában: a béke jobb, mint a háború, a boldogságra való törekvés jobb, mint a szenvedés. Ezek nem túl bonyolult összefüggések, de a nemzetközi politikában mintha ezek időnként eltűnnének a horizontról, a látóhatár mintha ezeket az összefüggéseket nem hozná föl.
– Kossuth Rádió “Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában ( 2024. 11. 22.)
A hálaérzet Istentől való nemes indulat, ami kiegyenlíti lelki számadásainkat, s arra szoktat, hogy megbecsüljük egymást, mert egymásra szorulunk folytonosan. Akihez a köszönet meleg szavával, s barátságos tekintetével közeledünk: meghódítottuk azt, mert magunk felé fordítottuk szívét. Hisz’ a hála nyomán a béke jár, a béke pedig a legnagyobb kincs, mert benne rejlik a nyugodt haladás biztosítéka.
Ha mindenki önmagát adná, ahelyett, hogy olyasmit színlelne, ami nem sajátja, akkor béke lenne a világban.
A vagyont legtöbbször háborúval keresik meg, de a vagyon a békét szereti.
Garanciák nélkül nem szabad békét kötni, mert a politikában a nagylelkűség hibának számít.
Szinte szégyellem magam, hogy ilyen békében élek, miközben mások küzdenek és szenvednek.
A megkötendő békeszerződésért és a világ nyugalmának helyreállításáért a felelősség teljes egészében a békét diktáló antantot terheli.
(Pesti Hírlap, 1920. máj. 23.)
Gyermekkoromban sem voltam már távolról sem „pacifista”, és minden ez irányú kísérlet csak öregbítette felfogásomat.
Kardról lehull a hüvely
És a lélekről a mell,
Nem liheghet szűntelen:
A szívnek béke kell.
Ha háború van, akkor van értelme békéről beszélni, mert a háború mégiscsak most már százezreket foszt meg az életétől, illetve tesz, hoz olyan helyzetbe sérülések és sebesülések formájában, hogy nagyon nehéz lesz utána emberek százezreinek teljes értékű életet élni, nem beszélve a családtagokról, az árván maradt gyerekekről, az özvegyekről, tehát amíg háború van, addig mindig kell, lehet és kell beszélni a békéről. Ha nem beszélünk róla, nem lesz béke. Tehát ha a béke hangja nem elég erős, akkor az a közfelfogás marad uralkodó a politikusok körében, hogy egy ilyen helyzetben csak a háború a megoldás, holott az igazság ennek az ellenkezője.
(2023. 07. 28.)
Az én legbensőbb, legszentebb gondolatom az a béke. Énnekem az a legcsodálatosabb dolog. Meggyőződésem, hogy a béke sokkal nehezebb, mint a háború. Háborút könnyű csinálni, bárki tud. A béke, a másikban megtalálni a jót, és azt keresni benne, megtalálni benne azt, ami érték, az a nehéz dolog, de csodálatos. És ez nemcsak így személyekre érvényes szerintem, hanem ez nagyobb léptékben is érvényes.
Nincs szükségem ambíciókra. Csak egy dolog van, amit nagyon szeretnék, hogy az emberiség egységben éljen – feketék és fehérek… együtt.
Számomra igazi bátorság az, amely nem harcban keresi az ellentétek feloldását, az igazi bölcsesség, amely békés megoldást teremt.
Ez a zajos világ, amelyben élünk, a kötelezettségekkel, határidőkkel, javítsdmeg-eztekkel, csináld-meg-aztokkal, az elvárásokkal megnehezíti a tisztánlátás és lelki béke elérését, akár híres az ember, akár nem. Tudatosan olyan helyzetbe kell hoznunk magunkat, hogy megkaphassuk ezt a tisztánlátást. Ennek a módja lehet imádság, meditáció, séta, a megfelelő társaság, kirándulás, kinek mi.
Békénket és jólétünket soha nem tekinthetjük magától értetődőnek, folyamatosan ápolni kell, hogy soha többé ne legyen okunk emlékműveket építeni elesett ifjúságunknak.
