192 idézet
A Földön élő emlősállatok szerves össztömegének 96%-át adja ki a mi testünk, és azoké az állatoké, amelyeket azért tartunk, hogy megegyük őket. Az emberiség összesített testtömege ennek a mennyiségnek kevéssel több, mint egyharmada, a háziállataink – elsősorban szarvasmarhák, sertések és juhok – valamivel több mint 60%-ot tesznek ki. A maradék mindössze 4%-ot alkotják a vadon élő állatok, az egerektől az elefántokig és a bálnákig.
Amellett, hogy a környezetére reagál, a kaméleon kedélyállapota szerint is változtatja a színét. A mérges kaméleon dühében elfeketedik; a szerelmes színes pettyeket ölt magára; a megfélemlített egyed halványszürkére vált. A színösszetétel fajonként eltérő. Némelyek a kék és a zöld árnyalatait preferálják. Mások narancssárga vagy vörös foltokkal dolgoznak.
Egy szép téli napon a sünök fázni kezdenek, és addig helyezkednek, míg már nem szúrják meg egymást a tüskéikkel, ugyanakkor elég meleget tudnak adni egymásnak. Ez az emberi együttélés alapmodellje.
Senki sem szabad, még a madarak is az éghez vannak láncolva.
Az ember és a ló közötti kommunikáció hiánya miatt a lovak a történelem során szörnyű kegyetlenkedésnek és kizsákmányolásnak voltak kitéve.
A lovak különleges tulajdonsága az, hogy még a háziasított állat is képes visszatérni a legtisztább, természetes állapotába, s ugyanolyan vaddá válni, amilyenek évezredekkel ezelőtt az ősei voltak.
Egy védtelen állatot bántani – ez minden bizonnyal az egyik leggyávább cselekedet, amit csak ember elkövethet.
Nem nagyon érdekel, hogyan tekintenek rám embertársaim; az egyetlen dolog, ami számít, az az, hogy a lovak hogyan látnak engem.
Valahányszor érintkezésbe kerülünk a természettel, tiszták leszünk. A vadak nem piszkosak – csak mi vagyunk azok. A domesztikált állatok piszkosak, de a vadon élő állatok sohasem azok.
Nem öröm a lovaglás, ha a ló még a zabláját sem rántja meg soha.
Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat.
Kizárt, hogy egy alvó macskát nézve feszültnek érezd magad.
Ahhoz, hogy reális képünk legyen arról, valójában milyen fontosak vagyunk, szükségünk van egy kutyára, amelyik imád és egy macskára, amelyik lenéz bennünket.
A macskák hallószerve úgy lett felépítve, hogy az emberi hang, behatolván az egyik fülön, zavartalanul távozhasson a másikon.
A macska az állatvilág gengsztere, törvényen kívül él, és nem is védi semmiféle törvény. Ritkaság, hogy békés öregkort érjen meg a kandalló mellett.
A macska: egy apró oroszlán, aki szereti az egereket, utálja a kutyákat, és pártfogolja az emberi lényeket.
A macskák uralkodnak. Olyannyira, hogy néha a macskás képek puszta mennyisége elfeledteti velünk, hogy mi áll e megszállottság középpontjában: a macska által kínált minőség.
A macska oroszlán a kis bokrok dzsungelében.
Nem az a kérdés, hogy tudnak-e gondolkodni, és nem is az, hogy tudnak-e beszélni. Hanem az, hogy tudnak-e szenvedni. Miért tagadja meg a törvény bármely érző lény védelmét?
A Ballad of Buster Scruggs című filmben egy postakocsit vezettem, a ló meg elém volt kötve. És vele már szerepeltem együtt pár évvel ezelőtt egy Seth McFarlane-filmben, ami a Million Ways to Die in the West volt. Na, ugyanaz a ló volt ebben is, és tényleg megismert.
