Ki látott valaha engedelmes tacskót? Mind azt teszi, ami neki tetszik.
Nyulacska rítt a fák mögött,
a félsz szívébe költözött,
s a kék patakban gyors halak
cikáztak jégpáncél alatt.
Most tégy csodát, jó Őzanyó!
Kötésig ér, s még hull a hó.
Se fű, se ág, se lomb, se mag,
csak jég, csak hó, csak néma fagy
borít mezőket, réteket.
Kis őzikéid éhesek.
A tél kegyetlen, és ha győz,
éhen veszik a nyúl, az őz.
Kezdem hinni, hogy a macskák őszinték – nem igaz, hogy a macska hamis, mert hízeleg. Dehogy hízeleg, akkor simul és dorombol, ha neki van kedve hozzá. Egyébként hívhatod, szólongathatod, mintha nem is hallaná, máshová néz. Neki esik jól a hasadon dorombolni, ha nincs kedve hozzá, otthagy. Persze azért szeret és ragaszkodik, csak éppen nem hajlandó tettetni magát, egy csöppet sem udvarias. A kutya már inkább idomítható, de a macska csak félig domesztikált autonóm lény, még a szobacicusok is őriznek valamit a macskaságból.
A madárnak nincs arca a fájdalom kifejezésére, csak a szeme mutat valami elmélyülést, mielőtt megtörne, ha el kell pusztulnia.
A szépség mindenható,
Csak a szépség szül teljességet.
A holló csak nappal száll,
A bagoly csak éjjel száll,
De éjjel és nappal szárnyal a hattyú.
Soha máskor nem dereng fel olyan mély mondanivaló és annyi kölcsönös megértés, mint amikor az ember egy gorilla szemébe néz.
A Földön élő emlősállatok szerves össztömegének 96%-át adja ki a mi testünk, és azoké az állatoké, amelyeket azért tartunk, hogy megegyük őket. Az emberiség összesített testtömege ennek a mennyiségnek kevéssel több, mint egyharmada, a háziállataink – elsősorban szarvasmarhák, sertések és juhok – valamivel több mint 60%-ot tesznek ki. A maradék mindössze 4%-ot alkotják a vadon élő állatok, az egerektől az elefántokig és a bálnákig.
Amellett, hogy a környezetére reagál, a kaméleon kedélyállapota szerint is változtatja a színét. A mérges kaméleon dühében elfeketedik; a szerelmes színes pettyeket ölt magára; a megfélemlített egyed halványszürkére vált. A színösszetétel fajonként eltérő. Némelyek a kék és a zöld árnyalatait preferálják. Mások narancssárga vagy vörös foltokkal dolgoznak.
Egy szép téli napon a sünök fázni kezdenek, és addig helyezkednek, míg már nem szúrják meg egymást a tüskéikkel, ugyanakkor elég meleget tudnak adni egymásnak. Ez az emberi együttélés alapmodellje.
Senki sem szabad, még a madarak is az éghez vannak láncolva.
Az ember és a ló közötti kommunikáció hiánya miatt a lovak a történelem során szörnyű kegyetlenkedésnek és kizsákmányolásnak voltak kitéve.
A lovak különleges tulajdonsága az, hogy még a háziasított állat is képes visszatérni a legtisztább, természetes állapotába, s ugyanolyan vaddá válni, amilyenek évezredekkel ezelőtt az ősei voltak.
Egy védtelen állatot bántani – ez minden bizonnyal az egyik leggyávább cselekedet, amit csak ember elkövethet.
Nem nagyon érdekel, hogyan tekintenek rám embertársaim; az egyetlen dolog, ami számít, az az, hogy a lovak hogyan látnak engem.
Valahányszor érintkezésbe kerülünk a természettel, tiszták leszünk. A vadak nem piszkosak – csak mi vagyunk azok. A domesztikált állatok piszkosak, de a vadon élő állatok sohasem azok.
Nem öröm a lovaglás, ha a ló még a zabláját sem rántja meg soha.
Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat.
Kizárt, hogy egy alvó macskát nézve feszültnek érezd magad.
