Az idősek elmagányosodnak. Az ember olyankor már nem is számít, nem ér semmit. Régen a közösség tagjai voltak, a családé, a méhkaptáré úgyszólván.
Idős embertől lopni ugyanakkora bűn, mint egy gyerektől. Talán még nagyobb. Ha gyereket bántanak, van szülő, aki azonnal felkarolja. Ha egy idős embert bántanak, egyedül kell szembenéznie a darazsakkal. Mert a világ vagy nem tud segíteni, vagy nem akar.
– Elárulod hogy hívnak?
– Úgy, hogy „anyád”, a vezetéknevem meg „ku*va”. Még sokat fogod hallani.
– Fiatal vagy, gondolom nincs végrendeleted.
– 28 éves vagyok, minek kell az?
– Mert találkozni fogunk.
– Csak áruld el, ki ez a f*szkarika?
– Minden bizonnyal az ő arcába fogsz belevicsorogni a halálod előtt.
A méhész hírből sem ismeri ezt a szót, „megállás”. Mindegyik olyan, mint a méh. A méhészek dolgoznak, míg meg nem halnak.
– Te, a méhecskék érdekes kis dögök, tudtad?
– Azt tudom, hogy beporzanak mindent és nélkülük ráb*sznánk.
– Mi a fontos magának?
– A jó és a rossz. Ebből nem engedek. Létezik még jóság a világon.
