Azt tartják, hogy a szesz öl, butít és nyomorba dönt. Holott éppen a fordítottja igaz: a szellemi elnyomás, a kizsákmányolás és a butaság dönt alkoholba.
Inkább az orrom legyen borvirágos, mint a fogam vízköves!
Ha az alkohol akadályoz a munkában, hagyd abba a munkát!
Nem a korcsma neveli az alkoholistákat, hanem az otthon elfogyasztott ital. Nem az szokik rá az alkoholra, aki néha, ünnepnapon a korcsmában berúg, és másnap üdvös fogadalmakat tesz a mosdóedényének, hogy soha többé nem utánozza Noé apánk példáját, hanem az, aki észreveszi, hogy az ördögöt haza is lehet vinni, és hogy az alkohol cigánymuzsika nélkül is nagyon szépeket tud énekelni. Mert nem az az alkoholista, aki néha-néha istentelenül berúg, hanem az, aki nem képes már részeg lenni, és a megszokott alkoholméregtől csak a megszokott józanságát kapja vissza.
Az alkohol öl, butít, nyomorba dönt – ez az alaptézis, de mi van akkor, ha már kapásból a nyomorban élsz hajléktalanként?
Az alkohol olyan, mint a szerelem. Az első csók varázslatos, a második meghitt, a harmadik megszokás.
A mély fájdalom olyan, mint egy seb a lelken, az alkohol pedig csak arra jó, hogy nyitva tartsa ezt a sebet.
Az alkohol elég sok problémát megold, az egyedüli gond, hogy csak rövid távon oldja meg őket.
A színlelés egy kicsit olyan, mint az alkohol. Kis mennyiségben még oké, de ha túlzásba visszük, akkor torzul a látásunk.
A legfontosabb írói feladat, hogy az ember mértékletesen igyon, pontosabban tudományosan. Olyan ez, mint a magfúziónál a kritikus tömeg. Az alkohol a pszichikai szférában ugyanúgy hasadóanyagnak tekinthető, mint az atommáglyában a 235-ös tömegszámú uránium. Ha az ember mértékletesen iszik, jó kedéllyel, vaskos humorral kivédi a pálya szörnyűséges ártalmait, de ha délelőtt is iszik és délután is, akkor bekövetkezhet a robbanás.
Az alkohol segített az összpontosításban, kusza gondolatai rendezésében és a lényegtelen dolgok kikapcsolásában – mint valami burok, ami megvédi a hidegtől, a kétségektől és a gyomorkorgástól. Milyen egyszerű is a könnyűség eme állapotában elsüllyedni! Inni, amíg a gondok kezesbáránnyá nem lesznek.
Inni úgy érdemes, ha az ember tisztán kezdi, így módodban áll ténylegesen átélni, ahogy az alkohol szétárad a sejtjeidben, ahogy lassan-lassan megenyhülsz a világ iránt, és kezded más színben látni. Ez az italozás igazán értékes, felemelő állapota, illik is fölismerni a pillanatot, amikor arra a napra abba kell hagyni.
Inni megnyugvás, a visszatérés az italhoz egyfajta hűség, kapcsolat, becsületbeli ügy. Mert az alkohol megbízható, az üveg ital mindig ott lesz, ahol hagytad előző este, és ha nem voltál túl mohó, maradt benne reggelre is.
Az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt.
Az alkohol nem változtatja meg az emberek jellemét, csak felszínre hozza rejtett tulajdonságaikat.
Ha a színész, az orvos, az ügyvéd vagy a cipész megihat egy sört meló után, a futballista miért nem teheti meg?
