A pszichopata alkalmas arra, hogy mindenki másnál gyorsabban fölkapaszkodjon a csúcsra, viszont nem alkalmas arra, hogy azt a tisztséget ellássa.
Helyezzük az alufóiába csomagolt, háromszög alakú Medve sajt hasábot a mikrohullámú sütőbe. A belső térbe tekintve az olvadó sajt látványát színpompás tűzijáték kíséri.
A készítés során hallásunkra hagyatkozunk: előbb sípoló, majd durranó hangok jelzik, hogy az étel elkészült.
Ha megszakítod a Keresztapát, és ott reklámozol, az garantáltan kevésbé lesz hatékony, mint ha a Barátok köztet szakítod meg. Ha a kultúrát leszállítod a reklámhoz, az segíti az értékesítést. Világos tehát a feladat: az embert a reklám nívójára kell süllyeszteni. Erre szolgál a bulvár.
Amit megőrzök, abban halandó vagyok.
Amit megosztok, abban múlhatatlan vagyok.
Amiről lemondok, abban halhatatlan vagyok.
Amit feláldozok, abban örökkévaló vagyok.
Nem az istentelenség a megbocsájthatatlan, hanem a lelkiismeretlenség.
Meg merne valaki esküdni arra, hogy mondjuk az Éjjel-nappal Budapest színvonalasabb, mint az azt megszakító reklámblokk?
A nagy hazugság a kereskedelmi televíziózással kapcsolatban az, hogy ingyen van. Pusztán azért, mert nem kell előfizetési díjat fizetni, még nincs ingyen. Valójában sokkal súlyosabb árat szednek, ugyanis a tudatunkkal fizetünk a tartalomért, és a reklámok által hajtják be rajtunk azt a díjat, amibe a műsorok elkészítése kerül. A reklám a döntéseiddel kereskedik. A reklám a tudat gyarmatosítását jelenti. A tudat a huszadik században felfedezett kontinens, amelyet a kor hatalmasságai éppúgy kolonizáltak, ahogy anno Amerikát. Ennek folyamata a modern marketingben ölt testet.
Ha hiányérzetem megszűnését vágyaim kielégülésétől várom, kényeztetem a zsarnokot, mely uralkodik fölöttem.
Ha a személyt az ösztönkésztetések vezetik, a szolgáló uralomra tör: elragadja és kiüresíti a sorsot – ha a személy az ösztönvilág szavát elfojtja, a szolgáló rabszolgasorba jut: belőle démon nevelkedik.
Vannak jól nevelt pszichopaták, akik megkapták a kultúrát, úgyhogy tudják, mi a civilizáltság. Belőlük lesznek a politikusok.
Az összes reklám, amit életedben láttál, valójában egyetlen reklám, csak specializálva lett. Ez az egyetlen reklám pedig egyetlen üzenetet közöl, ez pedig az, hogy fogyasztás = boldogság. A reklám első szándékkal azt hirdeti, hogy az anyagi javak felhalmozásától boldogabb ember leszel.
Ma már eleve pszichopaták adják a napi életbölcsességet a jónépnek. Lásd a tréningeket meg a bullshit-jelszavakat! „Valósítsd meg önmagad!” „Légy önmagad!” „Neked ez jár.” Celeb kultúra, konzumidiotizmus, egyéniségként eladott egoizmus.
Úgy gondolom, hogy a bulvár egy nagyon sötét civilizációs defektus. A kultúránk betegségének egyik súlyos tünete.
A kereskedelmi tévéknél kifejezetten az a feladat, hogy semmilyen körülmények közt se juthasson át kulturált közlés a képernyőn, azt ugyanis előbb-utóbb a reklámok iránti fogékonyság sínylené meg. Tűzzel-vassal irtják és lúgozzák a magukból kifelé ömlő tartalmat mindaddig, míg nem marad más, mint irigység, kukkolás, pletyka meg néhány használt szilikonimplantátum. Itt nem rossz ízlésről van szó, egy tudatosan megkonstruált üzleti terv valósul meg.
Az élet célja, hogy megtanuljak meghalni. Hogy amikor eljön a halál, ne kapaszkodjak tíz körömmel az életbe, amint az kicsúszik a kezeim közül. Hogy megtanuljak elengedni bármit. Hogy felkészüljek arra, hogy végül mindent elveszítek. Erre az élet minden nap lehetőséget nyújt. Ehhez pont elég egy élet.