Az emberek utálják az igazságot. Csakhogy az igazságot ez egyáltalán nem érdekli.
Ha feladod a céljaidat, és lemondasz a vágyaidról, csak azért, mert pillanatnyilag kilátástalannak látod a helyzetet, tudnod kell, hogy ezzel elárulod az életed. És ezek után nem csodálkozhatsz azon, hogy a saját sorsod bánik majd veled úgy, mint az ellenségével.
Egy szerelem akkor az igazi, ha annak, akit szeretünk, megadjuk a hatalmat, hogy megsebezzen bennünket. Ami jó esetben persze nem biztos, hogy bekövetkezik. De vállalnunk kell a kockázatot! Akányhányszor, újra meg újra, az érzéseinkért.
A fájdalmat senki sem veheti el, még Istennek sem áll
módjában megkönyörülni azon, aki érzi. A bánatot elmulasztani
sem lesz soha képes semmilyen égi vagy földi hatalom, csak a
súlyát teheti majd könnyebbé az idő azzal, hogy hozzászoktat
minket ahhoz, hogy amíg élünk, velünk marad.
Aki nagyon tud szeretni, észre sem veszi, hogy közben önmagát áldozza fel a másikért, ezáltal pedig mindent elveszít.
Soha semmit nem vehet senki biztosra, és soha nem szabad olyat kijelenteni, hogy velem ez nem fordulhat elő.
A siker sokféle lehet. Lehet pillanatnyi és hosszú távú, lehet megérdemelt és elorzott.
Sokan azt hiszik, hogy egyféle boldogság létezik csupán. Meg azt, hogy valaki mástól függ. Pedig tévednek.
Ha valaki meg akarja érteni, amit mondasz neki, félszavakból is meg fogja. Ha nem akarja megérteni, egy éven át is magyarázhatod, nem fogja.
Minden ember boldog akar lenni. És a legtöbbnek azért nem sikerül, mert olyan valakivel köti össze az életét, aki csak a saját boldogságát keresi, és nem a másikét.
Az egyet nem értés nem ok sem az ítélkezésre, sem pedig a gyűlölködésre.
– Teréz, drága, az ember a legjobban teszi, ha nem feltételez semmit. Én ezt már rég megtanultam. Voltak emberek, akiket bűnösnek hittem, és kiderült, hogy ártatlanok, akikről pedig azt hittem, hogy szentek, nem voltak azok. Nem szabad csak az érzéseinkre hallgatni. Inkább csendben figyelni kell. Végül mindenki leleplezi magát – mondta Dávid, és végigsimított Teréz karján.
Senki sem születik erősnek. Csak később válik azzá, miután elhatározta, hogy nem adja fel, és a kijelölt úton, bármilyen nehézségek vagy fájdalmak árán, de végig is halad. Veszteség mindenkit ér, ahogy bánat és öröm is egyformán. A kérdés az ,hogy mihez kezdünk vele. Mert ha hagyjuk, hogy a rossz megbénítson, a jó pedig magától értetődővé váljon, megakadályozzuk magunkat, hogy bármit is tehessünk ellene, vagy éppen érte.
Az elmúlt évek megmutatták neki, hogy nem az a legnagyobb boldogság, ha valami jó történik az emberrel, hanem az, ha elmúlik valami rossz.
Gyakorolnunk kell azt is, hogy jól éljük meg az életünket. Ahogy jól sütni, zongorázni, vagy rajzolni is csak gyakorlattal lehetséges. Aztán ha szerencsénk van, egyre könyebben vészeljük át a nehéz időszakokat, és egyre nagyobb örömmel fog eltölteni, amikor jól mennek a dolgaink.