Egész életemben a boksz volt a szenvedélyem. Annak idején a bokszkesztyűmet szorongatva feküdtem le aludni. Ez volt minden vágyam.
Mike Tyson
1966. június 30. -
amerikai nehézsúlyú ökölvívó
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Vannak, akik azt állítják, hogy jól ismerik Istent, de én nem tartozom közéjük. Isten számomra felfoghatatlan. Isten valóban a saját képére teremtett bennünket? Nem gondolhatjuk azt, hogy egy szinten vagyunk vele. Isten egy hazug, perverz disznó? Mert mi azok vagyunk. Drogfüggők, irányításmániások, manipulátorok, narcisztikus önimádók vagyunk. Ha Isten is ilyen, akkor rába*tunk.
Azt mondják, csak a muzulmánok jutnak a mennyországba. De ha a menyországban csak muzulmánok lesznek, és nem találkozhatok ott a barátaimmal meg a szeretteimmel, akkor nem akarok odakerülni. Olyan helyen akarok lenni, ahol nevethetek és vitatkozhatok a barátaimmal, függetlenül a vallásuktól. Semmi kedvem olyan alakok mellé kerülni, akik ugyanabban az Istenben hisznek, de nem ismerem őket. Olyanokkal akarok együtt lenni, akikben megbízom, még ha más Istenben hiszünk is – a világ nagyobb a vallásunknál.
Az egyik, amit megtanultam az iszlámtól, hogy mindnyájunknak ki kell alakítanunk a saját személyes kapcsolatunkat Istennel. Isten nem valaki mást fog a pokolra küldeni a hibáimért. Nekem kell megalkudnom vele a saját megváltásomról.
Amikor először kerültem kapcsolatba az iszlámmal a börtönben, nagyon ellenséges voltam, és szélsőségesen álltam hozzá. Túl erőszakos voltam, és ezt kivetítettem a vallásomra is. De az iszlám nem a háború, hanem az emberség vallása. Eleinte nem így gondoltam. Ellenségesen viselkedtem. Aki nem ugyanabban hisz, mint én, az az ellenségem. Haragudtam az egész világra. De aztán utánaolvastam a dolgoknak, és rájöttem, hogy félreértem a lényeget. Ezért lettem szerényebb és alázatosabb, mert az iszlám valójában erről szól. Az iszlám a szeretet, a béke és az engedelmesség vallása. Azért, mert valaki békésen engedelmeskedik, még nem feltétlenül gyenge, csak alázatos Istennel szemben.
Amint teljes egészében áttértem a vegán étrendre, az összes betegségem eltűnt. Magas vérnyomás, ízületi gyulladás, magas vércukor, puff, mintha ott sem lettek volna. Azelőtt élőhalottként tengettem az életemet, szart zabáltam, és pöfékeltem, mint Al Capone. Most viszont egészségesen étkeztem, és napi háromórás kardióedzéseket végeztem. A szélsőségek embere vagyok. Vagy jóga, vagy tű a vénába. Nincs középút.
Nem hiányzott a húsevés. Egyszer csaltam, és bekaptam egy falat marhahúst, de rosszul lettem tőle, és kihánytam. Mintha mérget nyeltem volna. Az a sok hús csak agresszívvá tett. A tejtermékektől felpuffadtam. Ehelyett sok babot ettem, Kiki pedig ízletes gyümölcs- és zöldségturmixokat készített nekem.
A feleségem egy hétig kipróbálta a vegán étrendet, én pedig vele tartottam. Csak én nem hagytam abba egy hét után. Mi ez? Vegán? Oké, mostantól vegán vagyok.
Rájöttem, hogy amit mindig is igaznak gondoltam, az hazugság, ezért át kell értékelnem az egész életemet.
Életem legfélelmetesebb napja az volt, amikor megszereztem a világbajnoki övet, Cus pedig nem volt mellettem. Rám szakadt az a rengeteg pénz, és fogalmam sem volt, mihez kezdjek magammal. Aztán megérkeztek a keselyűk és a piócák.
Csak az tud bánni velem, akiben ott bujkál a vadállat, és fel tudja kelteni a figyelmemet. Lehet bármilyen diplomatikus valaki, viselkedhet bármilyen visszafogottan, tudnom kell, hogy ott van benne az állat. Néha elég az illető szemébe néznem.
A pia a legrosszabbat hozta ki belőlem. Részegen teljesen érzelemmentessé váltam, nem érdekeltek más emberek érzései. Bárkinek nekimentem, még a zsaruknak is.
Volt egy csomó kocsim, amelyeket sosem vezettem, azt se tudtam, hol van a kulcsuk. Voltak házaim, amelyekben soha nem laktam. Mindenki meglopott. Most nincs semmim. Senki sem hívogat, senki sem zaklat, senki sem üldöz. Olyan nyugis minden. Ez az igazi gazdagság, haver.
Amikor be voltam tépve, éjszaka vagy kora hajnalban nem volt ajánlatos szóba elegyedni velem. Úgy viselkedtem, mint egy undok, kötekedő seggfej. Teljesen kivetkőztem magamból, mintha Jekyll és Hyde lennék.
Mondtam a Paradox művésznéven dolgozó S. Victor Whitmillnek, hogy az arcomra akarok egy tetoválást. Utáltam a saját arcomat, és szó szerint el akartam csúfítani magamat. Először azt javasoltam, hogy rajzolja tele apró kis szívecskékkel. Nem az volt a célom vele, hogy még vonzóbbnak találjanak a nők, egyszerűen csak el akartam rejteni az arcomat. De Victor nem volt hajlandó belemenni, azt mondta, nincsen semmi baj az arcommal. Végül előállt ezzel a maori törzsi motívummal, én pedig azt feleltem, hogy gondolkodom rajta. Minél többet gondolkodtam, annál jobban tetszett az ötlet, hogy olyan tetoválást varassak az arcomra, amelyet harcosok alkalmaztak, hogy a frászt hozzák az ellenségre a csatatéren. Így hát, belementem a dologba.
Hosszú éveket töltöttem el terápiával különböző pszichiátereknél, és az egésznek az volt a célja, hogy megzabolázzák a vágyaimat, különösen a pusztítás iránti vágyamat, ami Iron Mike-ot csinált belőlem. Iron Mike túl sok fájdalmat okozott nekem, túl sok pert akasztott a nyakamba, túl sok gyűlöletet idézett a fejemre, stigmát rajzolt a homlokomra, erőszaktevőnek állított be, első számú közellenséggé tett.
A példaképeim mind elvetemült gazemberek voltak, én pedig egész karrierem során őket akartam utánozni, hozzájuk akartam felnőni, de sosem sikerült olyanná válnom, mint ők. Szerettem volna olyan lenni, de nem voltam.
Néha úgy érzem, nem illek ebbe a társadalomba, mert itt mindenki olyan kiba*ott képmutató. Mindenki azt mondja, hogy hisz Istenben, de nem követik Isten útját. Mindenki épp az ellenkezőjét csinálja annak, ami Isten lényege.