Mindig gyűlöletes s mindig rossz vért szül, ha valaki egyik lelket a másikkal, egyik bátrat a másikkal, egyik szépet a másikkal, egyik családot a másikkal összehasonlítja.
Az erény mindig fényt sugároz magából, még az ínség bajain és szűk nyílásain keresztül is.
Akármilyen jó valami, a bőség mindig csökkenti becsét, de a silányabbnak is van némi értéke, ha kevés.
A katonához jobban illik, hogy meghaljon a csatában, semmint futással meneküljön; ez nekem annyira meggyőződésem, hogy ha mostanság valaki lehetetlent ajánlana, s lehetővé tenné a választást, mégiscsak azt választanám, hogy jelen voltam legyen ama dicsőséges eseménynél, nem pedig, hogy minden tagom ép maradt volna, de ne mondhassam el, hogy e csata részese voltam.
A sebek a katonák arcán s mellén vezércsillagok, és másoknak utat mutatnak a dicsőség s a megérdemelt kitüntetés vágya felé!
A féktelen, makacs vágy
előtt gyakran hátrál a lehetetlen;
s ha éktelen magasság
felé törekszik is az én szerelmem,
nem tágítok azért, míg
a földtől el nem érek majd az égig.
Hogy Ámor vajmi drágán
méri győzelmét, jó oka van annak;
mert legnagyobb karátján
nem tesz túl semmi, amit bármi adhat,
s az vall világ sorára,
hogy nincs nagy becse, minek nincs nagy ára.
Diadal nem teremhet
semmilyen téren annak, aki lomha,
s boldogok sem lehetnek,
kik végzetükkel sohasem dacolva,
csak élnek egyre tétlen,
eszükpusztító, tunya renyheségben.
Szerelemnek tengerésze,
roppant tengerek szelében
hánykolódom, és remény sincs
valamilyen révbe érnem. (…)
Az a perc, melyben te itthagysz,
az a perc lesz majd a végem.
Csakugyan nincs olyan példabeszéd, mely igaz ne volna, mert valamennyi ilyen mondás magából a tapasztalásból merít, ez meg minden tudomány anyja.
A száj fog nélkül olyan, mint a malom kő nélkül, s a fog sokkal becsesebb magánál a gyémántnál.
Az egyik ember nem több a másiknál, ha a másiknál többet nem cselekszik!
A félelem okozza azt (…), hogy se nem látsz, se nem hallasz világosan, mert a félelemnek egyik gyakori hatása, hogy megzavarja az érzékeket, s a tárgyak egészen másoknak látszanak, mint amik valóban.
A szerelem ragálya, átkos törekvés mohóságával, a hasadékokon vagy a levegőn keresztül behat még oda is, és hiába minden óvatosság, elejti áldozatát.
A szépséghez szendeség illik; míg csekély dolgokon szerfölött kacagni: oktalanság.
Megesik ugyan, hogy egyik-másik atyának rút és egészen dísztelen fia van; apai szeretete mégis fátyolt von szemére, gyermeke hibáit észre sem veszi, sőt gyakran kedves és vonzó tulajdonoknak tartja, s barátainak úgy mesél róluk, mintha elmések, bájosak volnának.
A nyugalom, a csendes hely, a nyájas mező, a derült ég, a források mormolása, a lélek nyugodtsága igen nagy befolyással van arra, hogy még a legmeddőbb múzsák is termékennyé legyenek, s szülötteik bámulattal és elragadtatással töltsék el a világot.
Nemes és nagy lelkeknek az a tulajdonságuk, hogy a kicsinységekkel nem törődnek.