Nekem többet jelent tulajdon lelkiismeretem, mint mindenki másnak a fecsegése.
Aki igaz barátjára néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért az, akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz erőt rajta. És ami még hihetetlenebb: holta után is él, mert életben maradt barátainak tisztelete, emlékezése, gyásza kíséri. Ezért van, hogy boldogok a megholtak, mert örökké élnek barátaik emlékezetében, és dicsők az élők, mert a síron túl is megtartották szeretetüket barátaik iránt.
Mindenki tévedhet, de csak a balga ragaszkodik tévedéséhez.
A halottak az élők emlékezetében élnek tovább.
A barátság növeli a boldogságot és mérsékli a szenvedést azzal, hogy megduplázza örömünket és megosztja szomorúságunkat.
Mindenki szeretné megérni az öregséget, de ha elérte, szidja.
Bárcsak olyan könnyen megtalálhatnám az igazat, mint ahogy cáfolom a hamisat.
Semmi sem ütközik ki oly látványosan, avagy marad oly szilárdan meg az emlékezetben, mint az elrontott dolgaink.
Bizony, ha az istenek gondját viselték volna az emberiségnek, akkor mindenkit jóvá kellett volna formálniuk, de ha ezt nem tették, akkor legalábbis törődniük kellett volna a jókkal.
Eszünk vezet rá, hogy életünk célja szerint való fenntartására másokkal szövetkezzünk. E szövetség a maga egészében az állam.
Eljövendő bajokról nem tudni hasznosabb, mint ismerni őket.
Azért vagyunk mindnyájan a törvény szolgái, hogy szabadok lehessünk.
A küzdelmek megszokása könnyebbé teszi a szenvedések elviselését.
Élj bátor emberként, és ha a szerencse ellened van, bátran nézhetsz szembe a csapásaival.
