Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.
Marcus Tullius Cicero
i. e. 106. január 3. - i. e. 43. december 7.
ókori római író, filozófus és politikus
A háznak a becsületét a házigazda adja meg, és nem a ház a házigazdának.
Jobb, amit a természet visz végbe, mint ami mesterségesen készül.
Nincs olyan abszurd dolog, amit egy filozófus még nem mondott ki.
A filozófusok legnagyobb szégyenének tartom, hogy életmódjuk tanaikkal furcsa ellentmondásban van.
Minden, ami emberi, törékeny és esendő; ezért kell keresnünk olyanokat, akiket szerethetünk, s akik viszontszeretnek, mert ha a szeretet és a rokonszenv érzését elveszítjük, elvesztettünk mindent, ami az életben fontos lehet.
A barátság első törvénye ez: barátainktól tisztességes dolgot kérjünk, s barátság címén csak tisztességes dolgot tegyünk.
Az ostoba elsőnek mond véleményt.
Nem csak a szerencse vak, többnyire azokat is elvakítja, akiket kegyeibe fogad.
Adj tüzedből lángot annak, aki kér.
Nekem többet jelent tulajdon lelkiismeretem, mint mindenki másnak a fecsegése.
Nincs olyan erő, amit a pénz ne vehetne el.
Aki igaz barátjára néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért az, akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz erőt rajta. És ami még hihetetlenebb: holta után is él, mert életben maradt barátainak tisztelete, emlékezése, gyásza kíséri. Ezért van, hogy boldogok a megholtak, mert örökké élnek barátaik emlékezetében, és dicsők az élők, mert a síron túl is megtartották szeretetüket barátaik iránt.
Mindenki tévedhet, de csak a balga ragaszkodik tévedéséhez.
A halottak az élők emlékezetében élnek tovább.
A barátság növeli a boldogságot és mérsékli a szenvedést azzal, hogy megduplázza örömünket és megosztja szomorúságunkat.
Mindenki szeretné megérni az öregséget, de ha elérte, szidja.
Bárcsak olyan könnyen megtalálhatnám az igazat, mint ahogy cáfolom a hamisat.
Semmi sem ütközik ki oly látványosan, avagy marad oly szilárdan meg az emlékezetben, mint az elrontott dolgaink.
Bizony, ha az istenek gondját viselték volna az emberiségnek, akkor mindenkit jóvá kellett volna formálniuk, de ha ezt nem tették, akkor legalábbis törődniük kellett volna a jókkal.
