Nem érzem magam annyira öregnek. Az elmém még mindig fiatal, és nekem ez az egy számít csak.
Kimi Raikkönen
1979. október 17. -
finn autóversenyző, 2007 Formula–1 világbajnoka
Számomra az eredmények sokkal fontosabbak, mint bármilyen rekord. Talán egy nap, amikor visszavonulok, már fog számomra jelenteni valamit, ha visszatekintek. De most nem.
Én úgy vagyok vele, hogy amíg úgy érzem, képes vagyok versenyezni, és olyan szinten, amit elvárok magamtól, addig szívesen folytatom. És mindaddig, amíg a versenyzés nagyobb részét teszi ki, mint más marhaságok.
Sejtened kell, merre mennek a többiek. Egymásnak feszülnek a kerekek. Ha már évek óta versenyzel, elég pontosan tudod, mit fog csinálni egyik vagy másik, mivel már annyiszor láttad. Vannak, akik mellett mehetsz úgy, hogy a kerekeitek egymásnak feszülnek, mert tudod, hogy nem fog butaságot csinálni. Bízhatsz benne. Aztán vannak azok, akiknél egyáltalán nem lehet tudni. És érzed, hogy velük óvatosabbnak kell lenned. A játék szinte ugyanaz mindenütt. Ismerned kell a másik gyenge pontjait. Zakatol a fejedben lévő számítógép, kiköpi a különböző lehetőségeket, aztán kiválasztod a legjobbat. Vagy a második legjobbat.
Mindig is mondtam: inni biztonságosabb, mint sportolni! Másnapos lehet az ember, de nem sérül meg!
A versenyzés akkor jó, ha soha nem tudod igazán, mi fog történni.
Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!
Hunt idejében a pilóták sokkal jobban megbecsülték egymást. Ha akkor nekimentél a másik oldalának, az az életébe kerülhetett, mert a benzintankok az autó két oldalán voltak. Most, hogy minden sokkal biztonságosabb, csinálhatsz butaságokat. Akkor nem lehetett. Azért tisztelték annyira egymást, mert tudták, hogy egy hajszálon függ az életük. Most ha valaki bevág a másik elé, nem történik semmi. Akkoriban a pilóták sokkal több időt töltöttek egymással, együtt jártak szórakozni. Biztos a halálfélelem adta ezt az összetartozást.
Tényleg kurva sokat ittam ahhoz képest, hogy autóversenyző vagyok. Mindannyiuk helyett is vedeltem, nem is egyszer. De ma már nem fordul velem elő, hogy a szezon vége utáni piálást várnám. Nem az lebeg előttem, hogy ha majd véget ér a karrierem, akkor ihatok. Megittam én már a magamét.
A rossz emlékek is lehetnek jók.
Az én gyerekkoromban természetes volt, hogy mindenki maga csinál és bütyköl mindent. Ma már nem az. Sokaknak olyan gazdag a faterja, hogy nekik maguknak semmit sem kell tenniük. De akkor, fiatalon nem gondoltunk erre, természetes volt, hogy mi magunk mossuk és tartjuk karban az autót. Ma persze ott vannak ezek a szarosok a milliomos apjukkal, és persze nem csinálnak semmit. Kábé helikopterrel érkeznek a terített asztalhoz.
Nem számít, ki vezet most, nem számít, ki vezetett eddig. Az számít, ki fog vezetni az utolsó verseny után.
Ahhoz, hogy a saját életed éld, azt kell tenned, hogy nem foglalkozol azzal, amit mások mondanak rólad.
Élvezned kell az életet, mert két másodpercen belül véget érhet.
Egy győzelem nem változtatja meg az életemet. Könnyebb lesz az élet, ha nyersz? Nem hiszem. Persze mindig kellemes érzés győzni, annak ellenére is, hogy a következő verseny már ismét ugyanaz a régi kihívás. Ha nyersz, az szép, de az emberek ezt nagyon gyorsan elfelejtik. Sokszor elég mindehhez egy futam is, és már nem is emlékeznek arra, hogy nyertél.
Túl sok ember törekszik arra, hogy az legyen, mint amit mások elvárnak tőle, de ez semmit sem jelent. A lényeg az, hogy önmagad légy!
Nem követem a szabályokat. Én alkotom őket.
A győzelem számomra a minden. Sokkal jobb úgy nyerni, hogy korábban már vesztettél. Soha nem fogom elfelejteni ezt a nagyszerű érzést.
Szeretem a sebességet mindennel: autóval, havon, vízen. A lassúság számomra az unalom szinonimája, a gyorsaság meg az izgalomé és szórakozásé. Persze tudom jól, hogy a közúton tisztelni kell a sebességkorlátozást, a száguldozásnak a versenypályán a helye.
Amikor először hallod azt, hogy apa leszel, fogalmad sincs még arról, hogyan fog megváltozni az életed. Én szeretem, mennyire ártatlanok a kicsi gyerekek, mennyire szabadon gondolkodnak még. Tíz éve még el sem tudtam volna képzelni ezt. De az élet valójában a gyerekekkel kezdődik csak igazán! Ez mindennél fontosabb.
