Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől.
Gary Chapman
24 idézet
1938. jan. 10. -
amerikai író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó
Mert bár a szeretet nyelve egyetemes, ahányan vagyunk, annyiféle nyelvjárását beszéljük.
Szeretetből képesek vagyunk hegyeket megmászni, tengereket átszelni, homoksivatagokon átkelni és kimondhatatlan megpróbáltatásokat elviselni.
A szeretet nem törli el a múltat, de a jövőt megváltoztathatja.
Az egészséges munkahely előfeltétele, hogy a munkatársak kölcsönösen tiszteljék és becsüljék egymást.
Rohanó világunkban az idő a legfontosabb dolog, amit adhatunk valakinek. Időnkkel együtt életünk egy darabját ajándékozzuk egymásnak.
A szeretet velünk kezdődik, és nem elsősorban azzal, amit mondunk vagy érzünk – hanem a tetteinkkel. Hiszen a szeretet cselekvést jelent.
A szeretet nem tartja számon a másik fél hibáit, és nem hánytorgatja fel a múlt kudarcait.
Ha beszélünk a veszteségről, segítünk abban, hogy a gyász folyamata végbemenjen. Ezzel a megelőző gyógymóddal elháríthatjuk a depresszió súlyosbodását.
Legtöbbünkben jóval több rejtett képesség szunnyad, mint amennyit valaha is megvalósítunk. Gyakran éppen a bátorságunk hiányzik hozzá. Egy szerető társ bátorítása szárnyakat adhat.
Naponta legalább egyszer nevessünk. Van a nevetésben valami, ami könnyebbé teszi az életet.
Konfliktushelyzetben ne a győzelemre törekedjünk, hanem a megoldásra.
Mindig az legyen a cél, hogy olyan egyezségre jussunk, amelyet mindkét fél győzelemként él meg!
A múlton már nem tudunk változtatni. A jövő még homályos előttünk. De a jelen, a mai nap bölcs kihasználása ránk van bízva.
Biztos, hogy az egész életünket nem tudjuk egy nap alatt helyrehozni. Valami aprócska változtatást azonban ma is tehetünk.
A jól végzett munka legnagyobb ellensége a lustaság, illetve a közömbösség. Ha csak ülünk naphosszat a tévé előtt, várva, hogy végre történjen valami, hiábavalóan telik el az életünk. Ha hagyjuk, hogy az önsajnálat bénultsága erőt vegyen rajtunk, akkor tíz év múlva is ugyanitt fogunk tartani.
Az emberi viselkedés egyik legfőbb hajtóereje az a vágy, hogy nyomot hagyjunk a világban, és maradandót hozzunk létre.
Hibáink beismerése nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk. Vállaljuk a felelősséget saját helytelen cselekedeteinkért! A felelősségvállalás nem a kudarc, hanem a lelki érettség jele.
Ha igazán szeretünk, akkor is hűségesek maradunk, amikor nehéz szeretni.