Tudom:
az ember vezeti az autót.
Látom:
az autó vezeti az embert.
Fodor Ákos
1945. máj. 17. - 2015. febr. 21.
magyar költő és műfordító, a magyar haiku egyik leghíresebb mestere
Legtöbb emlékemet
nem szeretem:
tények – Lényeg helyett.
„Történelem.”
Itt ivóvízben
mosnak lábát, miközben
ott szomjanhalnak.
Hazám: a nyelv. És néhány ember,
akiket nagyon szeretek.
Mi kevesebb/több: nekem nem kell.
Nem szedek csáb-kábszereket.
Az igazságot
nem adhatom fel – csak az
őszinteséget.
Mezítláb jártam.
Nem lábam lett piszkosabb;
az út lett tisztább.
Boldogság
Pillanat, melyben
szomj s ital egyszerre van
jelen s együtt fogy.
Mindenhol rossz – de legjobb
otthon rosszul-lenni!
Rokonságom? nincs.
Szerelmem és Barátom:
számlálhatatlan.
Kenyerem Javát immár meget-
ték.
Karmester, akit
nem a ZENE vezényel:
úrhatnám szolga.
Vaskos csomókat bogoz
Párhuzamosokra
– majd riadalmas mosollyal
nekilát, hogy valahogy, ó, jaj,
némelyét visszabontsa…
Mind többet kér és
egyre kevesebbet ad.
Inkorrekt partner.
Ördögöket fest a falra,
majd riadtan levakarja.
E börtön-világ elől
cellámba menekültem
– nem tagadom: kívül-belül
némiképp sebesülten.
Itt legalább rend van.
s ami még fontosabb: csend.
Itt gyakorlat s nem „tan”:
elfogadni. Mindent.
Van fény-nyelő arc
és van fény-visszaverő.
Válassz. Választhatsz!
Viszket az élet; fáj, ha vakarom.
Ha mit sem érzek: az már jutalom.Hát ilyen és ennyi, e g y e l ő r e :
várom a halált és félek tőle.
Senkise volt – de
begyilkolta magát a
Történelembe.
Én nem kívánok
senkinek sem, aki él:
csak jót – vagy semmit.
Búcsúztál és mentél.
Messzire? közelbe? mindegy.
– Hogy visszajöttél? az
más színmű, más szereplőkkel.
Ne szólíts meg: nem hallom.
Ne érints. Úgysem érzem.
Mentél. Maradtam. Elbúcsúztunk.
Nekem nem vagy. Neked nem vagyok.