Fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamra hagytál.
Fodor Ákos
1945. máj. 17. - 2015. febr. 21.
magyar költő és műfordító, a magyar haiku egyik leghíresebb mestere
Szeretlek, mondom.
– Látod: már ez a nap sem
kelt s telt hiába.
Ha mindenedet
odaadnád érte – mit
adhatnál neki?
Ahogy a tenger ír a fövenyre:
írja-törli, írja-törli
mindig ugyanazt
– sosem ugyanúgy.
Kapaszkodókat
gyártunk s mire eszmélünk:
kész is a ketrec.
Attól még, hogy orvos vagy,
beteg is lehetsz.
Attól még, hogy bíró vagy,
bűnös is lehetsz.
Attól még, hogy ember vagy,
boldog is lehetsz.
Gyere
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan – egészen!
– Én akarlak eltaszítani.
Levél vagyok. Zárt küldemény.
Dolgom: hogy kézbesítsem.
– Ha föltépném, sem érteném:
Istennek írta Isten.
Sohasem fogod
megbocsátani nekem,
hogy nem szerettél.