Attól még, hogy orvos vagy,
beteg is lehetsz.
Attól még, hogy bíró vagy,
bűnös is lehetsz.
Attól még, hogy ember vagy,
boldog is lehetsz.
Fodor Ákos
1945. máj. 17. - 2015. febr. 21.
magyar költő és műfordító, a magyar haiku egyik leghíresebb mestere
Gyere
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan – egészen!
– Én akarlak eltaszítani.
Ne adj igazat.
Neked túl sokba kerül;
nekem meg épp van.
Levél vagyok. Zárt küldemény.
Dolgom: hogy kézbesítsem.
– Ha föltépném, sem érteném:
Istennek írta Isten.
Bármihez érek:
te zendülsz. Nyelved lettem,
harangom lettél.
Van, mikor tisztább
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni.
Sohasem fogod
megbocsátani nekem,
hogy nem szerettél.
Siettem ugyan,
míg melléd kerülhettem
– de, hogy te: célom?
Kértél. Megkaptál.
Megnézted: mi van bennem.
– Mi már nem játszunk?
– Vallj színt! rivallják.
– Szivárvány… suttogom.
Mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól.
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt valaki, akit szeretsz.
Talán nincs is egyéb, csak ez.
Nem folytatás, nem vég se kezdet
csak ez a puha sötétség, ez a kemény
ütés. A szeretet.
Az idő – ha van –
tágul-görbül, mint a tér:
mosttól mostig tart.
Jó, ha ezzel számol,
ki beáll a körbe:
lesz kölyökórjásból
komoly, felnőtt törpe.
Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod.
– Csak rémeket látsz…
– Nem csak! De, ha már vannak:
látom őket is.
Hatalmasnak, Szerelmesnek folyton-folyvást SORSA VAN.
Mosolyt csak közöny terem – a szenvedély humortalan.
S ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves!
Ha közelebb van:
élesebben látni, hogy
elérhetetlen.
A szerelem lerombol és fölépít. Kisebbre, szebbre.