Siettem ugyan,
míg melléd kerülhettem
– de, hogy te: célom?
Fodor Ákos
1945. máj. 17. - 2015. febr. 21.
magyar költő és műfordító, a magyar haiku egyik leghíresebb mestere
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt valaki, akit szeretsz.
Talán nincs is egyéb, csak ez.
Nem folytatás, nem vég se kezdet
csak ez a puha sötétség, ez a kemény
ütés. A szeretet.
Jó, ha ezzel számol,
ki beáll a körbe:
lesz kölyökórjásból
komoly, felnőtt törpe.
Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod.
Hatalmasnak, Szerelmesnek folyton-folyvást SORSA VAN.
Mosolyt csak közöny terem – a szenvedély humortalan.
Ha közelebb van:
élesebben látni, hogy
elérhetetlen.
A szerelem lerombol és fölépít. Kisebbre, szebbre.
Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.
Szerelem
ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.
Egyáltalán nem fontos, hogy milyen volt,
vagy, hogy milyen lesz
utolsó találkozásunk.
Csupán egy fontos:
A Találkozás Törölhetetlen Ténye.
Mindig legyen két
jó könyv kezedügyében:
ezt írd, azt olvasd.