Soha nem akartam vagyont szerezni, és ezt sikerült is elérnem.
Fa Nándor
1953. júl. 9. -
magyar hajótervező és -építő, óceáni szólóvitorlázó
Fa Nándor magyar hajóépítő, vitorlázó és óceáni szólóvitorlázó, a Vendée Globe első magyar résztvevője és teljesítője. Pályafutását a kitartás, a rendkívüli állóképesség és a szélsőséges körülmények között hozott döntések jellemzik, megszólalásaiban pedig gyakran jelenik meg a szabadság, a teljesítmény és a saját határok feszegetésének kérdése.
Szenvedni lehet, feladni nem.
Időnként tudatosan lépek ki abből a látvány-és zajszennyezésből, ami nap mint nap, óráról órára ér bennünket a civilizációban. Terhelt világban élünk, szinte alig akad tiszta pillanat, amikor önmagunk lehetünk. Néha kimegyünk egy erdőbe, hallgatjuk a természet hangjait – ritka ajándék, ha „kiszellőztethetjük” az agyunkat.
Barátság? Számomra ennek a szónak szentsége van. Nem tudom magyarázatát – legfeljebb csak sejtéseim, megérzéseim vannak –, és nem is hiányzik, hogy meghatározzam, mi az a valami, ami két vagy több embert baráttá tesz. Csak azt tudom, hogy a barát az, akihez megyek, és mehetek, aki hozzám jön, és boldoggá tesz vele; ha öröm ér, ha bánat, ha bármi történik, amit meg kell és lehet osztani. Ritka adomány a barátság, amely magába foglalja a szeretetet, a szerelmet, az odaadást és a hovatartozást. Vannak emberek, akik talán sohasem ismerik meg ezt az örömét, savát, borsát az életnek. Én szerencsés voltam.
Amúgy sem vagyok egy matyóhímzés, de így, egy hónapos borostával kiutasítottak volna minden rendesebb temetőből.
A zenét álmomban is hallom. Régóta tudom, hogy fárasztja az agyamat, amikor semmi mást nem hallok, csak az óceán surrogását, a szél fütyülését, az eszközök csattogását, nyikorgát, harmóniát nélkülöző, magas szintű zajterhelést. A zene olyan impulzust adott az agyamnak, ami minden tevékenységben segített: pihenésben, aktivitásban egyaránt.
A hit és a vallás két különböző dolog, ezeket kategórikusan szét tudom választani. Meggyőződésem, hogy szükség van a vallásra. Ha jól teszi az egyház a dolgát, ha a képviselői jól teszik a dolgukat, akkor komoly társadalmi rendezőerő. Segíthet, hogy az emberek úgy éljenek egymás mellett, ahogy az mindenki számára hasznos és üdvös. Inkább inspiráljuk egymást szeretettel, mint mészároljuk egymást gyűlölettel – normálisan ez volna a vallás célja. A hit más sztori: az arról szól, hogy hova helyezem magamat az univerzumon belül, a létkérdéseket mivel magyarázom.
Szánakozva nézem ezt a nemzedéket, amelytől maga a kor, a digitalizáció, és a rossz nevelés mindent ellop. Mert akit megfosztanak a legfontosabb értékünktől, a motivációtól, attól az életét lopják el! Ennek a problémának a megoldása jelentős mértékben a szülők felelőssége.
Az általános iskola érdekes élményeket adhatott nekem, de hasznosat nem sokat.
Tulajdonképpen halpárti vagyok, mert nem túl sportszerű ezeket a szerencsétlen lényeket ennyire becsapni. Elképzeltem, hogy éhesen – a parton – rávetem magam egy grillcsirkére, mire egy madzaggal berántanak a vízbe. Szörnyű… Márpedig mi éppen ezt csináltuk, visszaélve a nekünk ajándékozott értelemmel.
Sűrűn előfordult, hogy 48 órán át dolgoztam egyfolytában, mert nem volt türelmem aludni.
Rengeteg filozófiai művet elolvastam már –több tízezer oldalt –, melyeket az elmúlt pár ezer évben írtak. A régi idők filozófusait jobban kedvelem, mint az újkoriakat, mert utóbbiaknál sokkal több az okoskodás, és sokkal kevesebbszer közelítik meg a dolgokat egyenesen, természeti lényként.
Nekem Isten ott van mindenhol és mindenben. A bennünket is alkotó atomokban, ezek szerveződésében, a molekulákban, sejtekben, a hangyában, a fűszálban, a Mount Everest csúcsában, az óceán végtelenségében, a szélben, esőben, hóban, fagyban, a napsütésben, a sötétségben, térben és időben, a néha közeli, néha oly távoli csillagokban, a világmindenségben, az észt és érzékeinket gyönyörködtető művészetekben, a csecsemők gügyögésében, a felnőtt munkájában, a botra görnyedő öreg ember néma fájdalmában és a megfogant anya méhében.
Ez az istenszemlélet hozott közelebb a világhoz, önmagamhoz. Ad hitet, erőt és derűt, mert érzem, nem vagyok egyedül.
Nagy különbséget látok a régi és a mai szülők viselkedése között, és azt is látom, hogy ez milyen problémákat okoz.
A pénz önmagában a világon semmire nem való. Csak akkor érték, ha valami hasznosra fordítjuk.
És tudod, annyi mindentől félhet az ember: miért pont egy vulkántól ijednénk meg?
Gyerekkorunkban a libalegelőn fociztunk, mégsem úgy nőttünk fel, mint a gaz.
Gyökér nélkül nem lehet élni a világban, mert akkor önmaga számára is elveszik az ember.
Sose piszkálj olyan állatot, amiről nem tudod, micsoda.
Egyáltalán nincs rá garancia, hogy a rajtunk túlnövő mesterséges intelligencia jó szándékú lesz. Nem tudhatjuk, mi lesz belekódolva a mesterséges intelligencia genetikájába – hívjuk így –, és azt sem tudhatjuk, mire jut magától. Az embert ismerve előbb kreálunk majd harcost, mint takarítót.