Miért keresed éjjel-nappal a nyugalmat? Nem találhatod meg azt ezen a világon.
Dzsalál ad-Dín Rúmí
1207. szeptember 30. - 1273. december 17.
perzsa filozófus és költő
Mindenkihez értelmi képességének megfelelően szóljunk.
Mindenki egy bizonyos feladattal jön a világra, ez a rendeltetése. Ha ezt nem hajtja végre, akkor az olyan, mintha semmit sem tett volna.
Az egyenesség pedig végül minden ferdeséget elnyel.
Hosszú az éjszaka, ne rövidítsd meg alvással.
Ez a világ az eljövendő világ melegágya. Amit itt elvetnek, a másikon beérik.
Megszoktad a keserűséget. Legalább egy hétig próbáld ki az édességet is!
Bármit is mondasz másokról, visszatér önmagadhoz.
Amint rálépsz az útra, az út megjelenik.
A lelkem máshonnan származik;
biztosan tudom ezt és igyekszem,
hogy ott végezzem.
Mily sokat is tudsz; ám amit mondasz,
pusztán annyi, mit hallgatód felfogni képes.
A nap megvilágítja a földet;
ám ha csak egy kicsivel közelebb lenne,
már lángba borítana mindent.
Amikor a világ térdre kényszerít, a megfelelő testhelyzetben vagy az imádsághoz.
Miért bűvöl el annyira ez a világ,
mikor egy aranybánya van benned?
Ez a világ csupán hullámzása az Igazi Tengernek, annak felszínén sodródó hordalék.
Akkor is a szívetekre hallgassatok, amikor mások ellenkező véleményen vannak.
Mikor velem vagy, fenn vagyunk egész hajnalig,
Mikor másutt vagy, nem is alszom, vagy csak alig.
E kétféle álmatlanság Isten ajándéka,
de mennyivel jobb az első mintsem a második!
Minden könyvtár bezár egy börtönt.
Te magad vagy szemednek fénye, mivel önmagaddal vagy, önmagadon még nem léptél túl, amitől pedig fényed megszázszorozódhatna. A fény, amelyet keresel, a te visszatükröződő fényed, de egészen addig nem háríthatod el a külső fények vakító ragyogását, ameddig a belső világosságod nem sokszorozódik meg akár százezerszeresen is.
A rózsák béketűrése saját tüskéik iránt hozza létre felséges illatukat.