A Föld vezérlőközpontjában felelőtlenül tekergetjük a tárcsákat és nyomogatjuk a kapcsolókat, ahogy a tehetetlen és hozzá nem értő éjszakai műszak tette 1986-ban Csernobilban.
A váltás útjában álló akadályok közül talán a leghatalmasabbat a beépült és megrögzült érdekek, érdekszövetségek képezik. A változás fenyegetést jelent mindenkire nézve, akinek befektetései vannak a fennálló helyzet intézményeiben. Ma a világ tíz legnagyobb vállalata között hat olaj- és gázipari társaságot találunk.
A rettenetes igazság az, hogy a kihalási esemény, amit kisfiú koromban a kőzetekben megörökítve láttam, itt zajlik körülöttem, és olyan állatokat fenyeget, amelyeket jól ismerek – a legközelebbi rokonainkat. És ezért mi vagyunk a felelősök.
Soha máskor nem dereng fel olyan mély mondanivaló és annyi kölcsönös megértés, mint amikor az ember egy gorilla szemébe néz.
A húsféleségek közül a marhahús előállítása terheli meg legjobban a természetes környezetet. Ez teszi ki az általunk elfogyasztott hús egynegyedét és a szervezetünkbe jutó kalóriák mindössze 2%-át, mégis a természettől elvont földterület 60%-át fordítjuk az előállítására. Egy kilogramm marhahúshoz tizenötször akkora földterületre van szükség, mint ugyanennyi sertés- vagy csirkehúshoz. Lehetetlenség, hogy a jövőben minden ember annyi marhahúst fogyasszon, amennyit ma a legjobb módú országok polgárai. Ehhez egyszerűen nem elég nagy a Föld.
A kultúra megváltoztatta evolúciós fejlődésünk egész menetét.
Vajon hogyan festene a világ, amelyben az emberek megfelelően értékelnék a biodiverzitást, és a földtulajdonosok abban lennének érdekeltek, hogy lehetőségeikhez mérten növelni is igyekezzenek?
A földi élet fejlődése jórészt lassú, folyamatos változást jelent.
Azért értünk el ennyi mindent, mert mi vagyunk a legértelmesebb teremtmények, akik valaha is éltek ezen a bolygón. Ha azonban továbbra is itt akarunk élni, a puszta intelligenciánál többre lesz szükségünk. Most már bölcsnek is kell lennünk.
A bolygó csak akkor működhet hatékonyan és egészségesen, ha milliárdnyi különböző élőlény használja ki a számtalanféle erőforrást és életlehetőséget, ha fajok milliói élik egymásba fonódó és egymást segítő, fenntartó életüket. Minél szélesebb a biológiai sokféleség, annál nagyobb biztonságban élhet minden élőlény, köztük mi, emberek is.
A mai könyvtárak – az agyagtáblák kései utódai – egyfajta roppant, közös agynak is tekinthetők; emlékezettárnak, ahol több információ halmozódik fel, mint amennyit az emberi agy tárolni tud.
A Föld talán csakugyan egy zárt petricsésze, de nem vagyunk benne egyedül.
Az erdőirtás olyasvalami, amit csak mi, emberek végzünk. A természet fölötti uralmunk jelképe lett.
Egy közelmúltbeli kutatás szerint az emberiség természetpusztító tevékenysége felerészben a népesség leggazdagabb 16%-ának javát szolgálja. A vagyonos rétegek által folytatott életvitel teljességgel tarthatatlan. Amikor feltérképezzük a fenntartható jövő felé vezető utat, ezt a helyzetet feltétlenül orvosolnunk kell. Nemcsak azt kell megtanulnunk, hogy miként gazdálkodjunk a Föld véges erőforrásaival, de igazságosabban, egyenlőbben is kell őket elosztanunk.
Ha valamit tanultam az életben, akkor az az, hogy annál gazdagabb az ember, minél kevesebbre vágyik.
Semmi sem maradt, ami korlátot jelentene számunkra. Ha valami nem állít meg bennünket, tovább használjuk és fogyasztjuk a Föld fizikai erőforrásait, amíg teljesen fel nem éljük őket.
Szüntelenül emlékeztetnem kell magamat azokra a szörnyűségekre, amelyeket az emberiség az én életemben elkövetett a bolygó ellen.
Nem vagyunk az evolúciós fejlődés előre eltervezett csúcspontja. Mindössze egy faj vagyunk az élet terebélyes fáján.
A bolygónkon már sehol nincs műanyagszeméttől mentes tengerpart.